Szerintem Ava Dellaira amerikai elsőkönyves írónak fordítva kellett volna tennie és inkább főhősének kapni leveleket a felidézett halott sztároktól, Jim Morrisontól, Janis Joplintól, Heath Ledgertől, River Phoenixtől, Amy Winehousetól vagy Kurt Cobaintől. Az elsőkönyves amerikai szerző Kedves halottak! című regényében a főszereplő testvére halála miatti depresszióját hírességeknek címzett és írt levelekkel enyhíti. Hogy mi sül ki ebből? Nézzük meg!

Köztudomású, hogy az amerikaiak betegesen rettegnek az ifjúság elmúlásától, a haláltól. Amikor pedig egy-egy sztár lépi át a véges és a végtelen határát, nos, akkor az amerikai végképp megbolondul és gyakorlatilag nagyobb aktivitást pumpál folytonos és őrjítő megemlékezéseivel, mint amikor még élt az adott celebritás.
Ava Dellaira, aki fiatal kora és debütálása ellenére máris százezrek figyelmének középpontjába került a Kedves Halottak! című ifjúsági regényével tehát nem használja ki az Egyesült Államokban rendkívül erőteljes halott-sztár-kultusz-ban rejlő lehetőségeket, hanem fonákjáról közelíti meg a témát. Történetének főhőse, Laurel, aki nemrég vesztette el nővérét, azt a feladatot kapja az iskolában, hogy levelet kell írnia egy közismert bár halott személyiségnek. Laurel házi feladata olyan jól sikerül, hogy nem tud leállni a dologgal és sorra veszi az általa kedvelt, ajnározott, korábban és a közelmúltban elhunyt pop-rock sztárokat, filmszínészeket. Leveleiben elhunyt nővére hiányából fakadó fájdalmát írja meg újra és újra, de nem hagyja ki a vele naponta megtörtént iskolai és otthoni eseményeket sem.  A regény ekként egyszerre egy pszichoanalitikus folyamat gyász okozta depresszió feloldásig tartó ívelése és egy mai amerikai fiatal által megélt amerikai kultúrkör keresztmetszete is. Laurel-nek rá kell jönnie, hogy bár testvére elvesztése a világ egyik legfájdalmasabb drámája számára, de a nehéz időszakból igenis van kiút, van optimista életfolytatás. A regény feszültséget szülő kiindulópontja és a megoldást ígérő jellemfejlődési epizódsora Magyarországon is heves vitákat váltott ki a célközönségnek számító fiatalok körében. Ezt mutatja, hogy könyvelemző bloggerek is „a szájukra vették”, így például a Kelly & Lupi olvas nevű oldal, ahol többek között ezt írják recenziójukban: „Jól összetörte a szívemet, az utolsó oldalak olvasása alatt egy folyót sírtam ki a lelkemből. Megérintett az, hogy a szerző kímélet nélkül vezeti végig az olvasót Laurel felnőtté válásán. Nem szépít semmit, nincs elterelés, a lánynak végig kell mennie az úton, méghozzá úgy, hogy tudja, az a csontváz nem marad örökre a szekrényben.”