Virginia Woolf Hullámok című regénye újra kiadásra került, melynek oka – egy sorozatba való illesztés mellett – az lehetett, hogy az 1931-es keltezésű regény már születésekor és azt követően is a kritikusok és műelemzők kereszttüzében állt. Woolf gyökeresen újat hozott létre a Hullámokkal, egy olyan irodalmi művet, melynek új, egyedi és meglehetősen összetett szerkezetét még megközelítőleg sem tudták kopírozni mások.

Ahogy mondani szoktuk, külön könyvtárat lehetne nyitni csak azokra a kötetekre alapozva, melyek Virginia Woolf Hullámok című elemzéséről szólnak. A mű több szempontból is értelmezések egész tengerét igényli. Mivel Woolf radikálisan újat hozott létre a Hullámokkal. Az alapgondolat az, hogy az eleve prózavers műfajban íródott részek tulajdonképpen a hat szereplő, hat „tudattartalommal” bíró egyéni elbeszélés, látásmód monológjai adják ki. Az ilyeténképpen egyéni megvilágításból ugyanazt hatféle módon tálaló író közös metszéspontokat, közös halmazokat is kialakított a történetben. A Hullámok sajátosságát adja az is, hogy az abban lévő hat szereplő, három férfi és három nő életét követhetjük végig, a gyerekkortól egészen az öregkorig.  A kiindulópont egy tengerparti házban lévő iskola, ahol Sussan, Jenny, Rhoda valamint Bernard, Neville és Louis élnek, tanulnak. A kezdeti nebulói évek után természetesen az egymás barátságát, szerelmét élvező diákok aztán külön utakon folytatják, de a tengerparti iskola esztendői alatt létrejött és kialakult baráti szálak mindvégig elkísérik a kötet hőseit életük további fejezetei során.
Woolf alapos műgonddal tér ki az emberi sorsok káprázatos alakulásának szép íveire és metszéspontjaira, valamint a napszakok és évszakok váltakozásának lírai periódusaira, de a természet mindenekfeletti gyönyörűségében való folytonos rácsodálkosnak is bőséggel adózik a könyvben.
Több is hát a tanulság a Hullámokban, mint a hat különböző emberi sors egyenlege, hiszen a szerző fenekestül fordította fel és váltotta át az irodalmi csúcsok csúcsa, a regény fogalmát, mintegy nyolcvan évvel ezelőtt ezzel a munkájával. Mivel – ismétlem – a mai napig irodalomtörténeti viták indulási és érkezési pontja Virginia eme regénye, ezért úgy gondolom, most is aktuális magunkhoz venni és elménk szüntelen mosolyával nyugtázni briliáns jellegét.