Valahol nagyon is Boris Vian szürrealista írót vélem felfedezni Jean-Paul Didierlaurent-ben, már ami új könyvét, az A 6:27-es felolvasót illeti. Az 1962-es születésű francia író egy kedvesen humoros, bájos, kellően csavaros és mégis tanulságos történettel rukkolt elő.

Sokaknak lehet olyan emlékük a közösségi közlekedéssel kapcsolatban, hogy az egyik utastárs nem várt módon helyezte üzembe magát és önállósította sajátságos elképzeléseit, mondjuk az utastérben.  A kényszerű összezártságból adódó helyzet, hogy kénytelen a teljes utazóközönség az önjelölt előadóművész műsorát „végigélvezni”, legyen az családi veszekedés, alanyi hittérítés, pártprogramok egyszemélyes értelmezése, véglényhíradó akusztikus verzió, satöbbi, satöbbi, satöbbi.
Didierlaurent is innen indít: történetének főhőse minden áldott reggel a munkába tartó jóembereket szállító párizsi vonaton felolvasást tart, ha kérik, ha nem. A felolvasások okozta döbbenet nem kelt végül nagyobb galibát, leszámítva, hogy számos utas kezdi a felolvasások hatására újragondolni addigi életét. A főhősről, egy bizonyos Guylain Vignolles-ről, aztán hamar kiderül, hogy fent jelzett tevékenységét azért végzi, mert nem tudja épp ésszel feldolgozni, hogy könyvzúzdában dolgozik, és úgy véli, hogy a felolvasásokkal mégis megmenthet valamennyit a végső pusztulásra ítélt könyvek adta lelkiségből. Egy kedves irányultságú barátunk erre biztos azt mondaná, hogy „tündi-bündi cicavirág a lelkem”, de mi csak szerényen állapítsuk meg – újfent Vian-ra utalva – hogy ilyen világot csak egy szürreális történet főszereplője építhet fel. És valóban, a könyvzúzdás Guylain Vignolles ha éppen nem dolgozik, akkor csupa olyan figurával van körülvéve, akik szintén rendkívül sajátságos vonalon vegetálgatnak. Ilyen alak az amputált lábának visszaszerzéséért permanens életkampányt folytató, félőrült kolléga, egy rémes rímfaragó alanyi költő, aki kommunikáció gyanánt csupán szóban szavalt kínrímeivel kínozza környezetét, egy habókos módon ficánkoló aranyhal. De ne feledjük magát a zúzógépet sem, melybe a szerző végül is démoni lelkületet plántált. A szürrealisztikus história ezeken túl amúgy főleg az emberi kapcsolatok negédes cirádáira és az emberi sorsfonalak hol vicces, hol drámai kuszálódásaira teszi a hangsúlyt. A 6:27-es felolvasó egy egyszerre, szokatlan megoldásokkal operáló regény, mely másfelől az irodalomtörténet klasszikusai által már számos változatban felfejtett életregények tanulságait hozza csillogni a felszínre.