Eddig ismeretlen, vagy elfeledett Agatha Christie művekre bukkant a minap egy Julius Green nevű angol producer Londonban – írja az MTI. Összesen öt több- és öt egyfelvonásos drámát találtak, valamint néhány személyes levelet a krimi koronázatlan királynőjének tollából.

A darabok többsége gyilkossági rejtély, azonban a The Lie (A hazugság) című munka Agatha Christie magánéleti válságát, első házasságának kudarcát tükrözi. Az írónőt megcsalta, és egy másik nőért elhagyta a férje, Archie Christie. „Rossz tulajdonságai mindig is ott voltak a felszín alatt. Megígértem neki, hogy feleségül megyek hozzá. A környezetem mindent megtett, hogy meggátoljon ebben – jobban ismerték, mint én –, de fiatal voltam és makacs, nem hallgattam rájuk!” – fogalmaz a regény egyik szereplője, nyilván Agatha gondolatait tolmácsolva.
Julius Green eddig meg nem jelent leveleket is talált, ezek egy részében az írónő korának színészeiről fejti ki véleményét. Sir Ralph Richardsonról például úgy vélekedett, „furcsa” arca van, míg Charles Laughtonról azt írta, lenyűgöző a temperamentuma. Laughton többször is alakította Agatha Christie híres mesterdetektívjét, Hercule Poirot-t. Ellenben Clive Brookot, aki Sherlock Holmest játszotta a West Enden, jóképűnek, de halálosan butának nevezte. Vajon mi lett volna, ha szegény Clive bukkan a levelekre…
A Green által talált művek és levelek egyébként a Christie család, a Shubert Organisation, valamint Sir Peter Saunders producer archívumából kerültek elő. A Shubert Organisation irattárához most először engedtek hozzáférést.
A frissen előkerült színművek egyike az  Éjféltájt című 1944-es regényéből készült, míg például a Someone at the Window (Valaki az ablaknál) műve A halott Harlequin című novelláján alapul. Egy másik a The Stranger című krimi feldolgozása, amelyben egy nő rájön, hogy férje sorozatgyilkos.
A Valaki az ablaknál című darabnak eddig csak a címe volt ismert, szerencsére immár megvan a tartalom is. A mű valószínűleg 1934-ben született és a két világháború közötti Nagy-Britanniáról fest képet. Az Éjféltájt című művéről előkerült kéziratából pedig kiderült, hogy az 1945-ös darab eredetileg egészen másként festett, mint ahogy a közönség Gerald Verner tizenegy évvel későbbi adaptációjából megismerhette. „Mások a karakterek, és a szabadban játszódik, ami meglehetősen szokatlan” – magyarázta Green.