„A futball nem olyan fontos, mint az élet, sokkal fontosabb” – olvashatjuk Moldova György A szent labda című kötete borítóján. A mottóról biztos eszünkbe jut – hacsak nem mi magunk vagyunk ilyenek – néhány focirajongó megszállott, akik valóban alárendeltek mindent a sportág iránti rajongásuknak. Moldova ezeknek az elszántaknak írt, a tőle megszokott vitriolos stílusban, erősen mozgalmár hangvételű, s egyben realisztikus véleményregényt.

És bár az író alcímnek a „Vallomás a magyar fociról” sort adta meg, én mégis véleményregénként aposztrofálom a klasszikus szerző e művét, hiszen az elmúlt években tőle tapasztalt meglehetősen meredek politikai és politika-történeti állásfoglalásait itt is hozza. A jellegzetesen moldovásan, azaz nagyon olvasmányosan megírt kötetben a sporttörténeti (alap)vonalról kiindulva olvashatjuk a hazai baloldal és két futball klub, a Vasas és az MTK huszadik századi közös halmaza mentén való históriáját. Sajnálatos, hogy a gazdag életművel bíró Moldova György olyan mondatokra ragadtatja el magát e könyvében, mint például: „…úgy tudom, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endrének az elfogatására kiküldött nyomozókra leadott pisztolylövéseit leszámítva a Vasas pályára lépése volt az egyetlen tiltakozás a német megszállás ellen…” Vagy: „Nem minden alap nélkül jegyezte meg az akkoriban még szociáldemokrata pártvezető Marosán György, hogy nem minden fasiszta Fradi-drukker, de minden Fradi-drukker fasiszta…” Vagy: „Volt, aki úgy jellemezte az 1956-os felkelést, hogy a Fradi-drukkerek indították az MTK és a Vasas szurkolói ellen, és az Újpesti Dózsa tábora verte le a Dinamo Moszkva törzsközönségének hathatós segítségével…” De ezeket a mondatokat, újra említve Moldova elmúlt évekbeli hangzatos politika közeli nyilatkozatait, kommentjeit, nem nagyon csodálkozunk.  
A könyvnek a mozgalmár attitűd ellenére jó hangulata van, tény, hogy ekként az író, mint született Vasas-drukker, csak úgy tud megemlékezni a neves futball klub históriájáról, mint a magyar kommunista érzelmű és hitű munkások egyetlen reménységéről. Ebből a szempontból viszont már kezd érthetővé és elfogadható válni a dolog, hiszen a nagy Real Madrid világrajongói lázban egyszer megkérdezték Ganxta Zolee rapsztárt, hogy miért drukkol a nagy Real örökös ellenfelének tartott Atlético Madridnak, mire ő csak így felelt: ”A Real Madrid az elit kedvence, az Atlético a nyomorult nép egyetlen reménysége.” Ekként már érthető, hogy a Vasas is valamiféle utolsó reménység Moldovánál. A klub története pedig nála legalábbis egyben a magyar munkásmozgalom históriájával közös.
A kötetben számos apró, magyar futballtörténeti anekdota, érdekesség kapott helyet, s maradva a talán tényleg túlzott politikai vonzáskörnél, érdemes megemlíteni Moldova Kádár és a foci, illetve Kádár és Puskás kapcsolatáról szóló sztorizgatását, mely történetecskékről pont annyira tudhatjuk, hogy igazak, mint amennyire kétségünk lehet az ellenkezőjéről is. Igaz, vitatkozni az íróval e tartalmakról, sokunknak nem igen lenne esélye, hiszen vele ellentétben nem voltunk a baloldali mozgalmak 50, 60, 70 évvel ezelőtti résztvevői, tanúi.