Egy megrázóan szomorú kutatás azt állapította meg, hogy egyre kevesebb szülő veszik elő a mesekönyveket, és egyre ritkának a gyerekeknek szóló esti mesék.

A TomTom ezer szülő bevonásával készített felmérésre azt mutatja, hogy háromból egy szülő sosem olvas meséket a tíz év alatti gyerekének. Vagyis a szülők egyharmada (34%) nem talál időt, kedvet, indíttatást arra, hogy esti mesélésbe kezdjen lefekvés előtt. Az indokok között szerepel, hogy sokáig kell dolgozniuk, nincs idejük a napi teendők mellett. Az apukák rendszerint az esti munkát okolják, az anyukák pedig leginkább a fáradtságra hivatkoznak, hogy megmagyarázzák, miért marad el az évszázados családi rituálé.
Azt is tudjuk, hogy egy átlagos esti mese tizenhat percig tart, így nyilvánvaló, hogy az időhiány, és a fáradtság nem a valódi oka a mese elmaradásának. Inkább arról lehet szó, hogy a szülők nem képesek közvetíteni, mert talán maguk sem tartják fontosnak, mindazt az tartalmat, amit az esti mese hordoz.
Dr. Richard Woolfson, a kutatást vezető gyerekpszichológus szerint az esti mesének rengeteg előnye van kisgyerekkorban. Megnyugtatja a gyerekeket, segíti a fejlődésüket, felkelti az olvasás iránti érdeklődésüket, és erősíti a szülő-gyerek kapcsolatot, illetve a napi rutinná váló lefekvés körüli gyakorlat, a rendszeres ismétlődés azt közvetíti a gyermek számára, hogy a világ kiszámítható, biztonságos hely.
Mindez persze a másik oldalról a szülőkre is igaz. És, ha nekik nem tűnik kiszámítható, biztonságos helynek a világ, ha maguk sem érzik fontosnak az olvasást, ha nem gondolják azt, hogy fontos volna elmélyíteni a szülő-gyermek kapcsolatot, ha maguk is nyugtalanok… Akkor valóban nehéz belefogni esténként egy-egy mesébe.
Könnyen lehet pedig, hogy a szülőknek is jót tenne ez a kis esti rituálé.