Talán nem is túlzás azt állítani, hogy Petri György, a 2000-ben eltávozott költő több hasonló alkotóval együtt forradalmat csinált. Tették mindezt már a rendszerváltás előtt. A lírikus lázadóról felfrissítve, újradolgozva, újraszerkesztve most ismét kiadtak egy korábban megjelent kötetet, mégpedig Keresztury Tibor tollából. Előre szólok: fontos könyv.

„Azt kívánom kimutatni és szakmai érvekkel alátámasztani, hogy mások mellett Petri György radikális lírai fordulata játszott abban kezdeményező szerepet, hogy a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes évek alapvető szemléleti, beszédmódbeli változásokat hoztak a kortárs magyar költészetben” – olvashatjuk a Petri György című Keresztury Tibor által írt monográfia előszavában. A könyv alapvetően új korszakot kijelölőnek mutatja be a költőt, aki – mint olvashatjuk – a magyar irodalomban dominánsan megemelt, felnövesztett költői státusz lebontásában, lefokozásában, valamint a költői nyelvhasználat metaforikus, szimbolikus, patetikus jellegének, megformáltságának elvetésében állt. A könyv írója nagy hangsúlyt fektet Petri életszakaszai elemzésének, az egyes epizódok lényege megvilágításának is, de mindvégig hangsúlyozza, hogy ez a lírikusunk számos korábbi formai, tartalmi, viselkedésbeli, szociális hagyománnyal szakított, illetve a legnagyobbakhoz hasonlóan, mint például Ady Endre, egyenesen megtartott. Petri forradalma, ahogy könyvből kiderül, nem volt más, mint, hogy átértelmezte a költői szerepet és magatartást, és az ünnepélyes, sablonos retorikusság helyett a hétköznapi nyelvhasználatból, a beszélt nyelvből, az argó nyelvi elemeiből épített esztétikumot.
A kötet igazi velőtrázó irodalomtörténeti csemege, a monográfia mellé tett függelékben „Az utókornak nem üzenek semmit” címmel a Petri Györggyel készült utolsó interjú, a költő halálára írt nekrológ és egy együtt sosem látott gazdag illusztrációs fotósorozat található.