Ötvenkét történettel tükrözte vissza Valentini Zsuzsa Esterházy Péter Egy nő című kötetének egykori epizódjait, amikor elkészítette az Egy férfi című új könyvet. A történetekben a mai férfitípus, a mai férfi benső, a mai férfijellem méregerős kritikai leírásával találkozhat az olvasó.

Ahogy a szerző vallja: tiszta női szemszögből készült írásaival szeretné új könyvével segíteni a férfi-nő örök különbségének megértését és elfogadását. Valentini Zsuzsa író ugyanakkor nem finomkodja el a két nem közti, tényleg örök párharc részleteit, hanem a férfiak elevenébe vág történeteivel. A lemeztelenítés egyik leghúzósabb része természetesen a férfi azon álláspontja, hogy a nő csupán egy szextárgy, és hát, na, alsóbbrendű. Nem is kell ajánlókat túlzottan felspirázni, a téma miatt valószínű, hogy a kötettel kapcsolatosan meghirdetett író-olvasó találkozókra máris nagy az érdeklődés illetve a média, a sajtó is rábukott hamar a szókimondó könyvre. A szerző nyelvezete több is, mint vitriolos, de nézzük egy helyen, hogy is fogalmaz:

„Van egy férfi. Szeretem. Tisztelem. (…) Egyszer ezt sóhajtja bele az éjszakába: Rettenetes egyetlen nővel élni le az életet. Lecsapok: S mit gondol, egy férfival? Válaszra sem méltat, nő és férfi nem egy súlycsoport.”
Nos, az indulatok valahol pont az ilyen kijelentések nyomán szabadulnak el a kötetben, amikor kiderül, hogy a férfi számára a nő „hús, alak, szőr, domborulat, vájatok és nyílások, szagok /száj/, lihegés, odaadás, néha húzódozás…” Tehát így látnak minket, férfiakat a nők, hogy így látjuk őket. Uraim! A leckét feladták, itt az ideje, hogy valahogy bebizonyítsuk: számunkra nem csupán test, hanem annál jóval több a nő. Társ, barát, gondoskodó, nevelő, ápoló lélek, tükör és csupa, csupa szív. Ezt kell mondanunk, ha tényleg így gondoljuk, mert ha nem, akkor Zsuzsának igaza lesz és akkor nagy baj van.