A nemek harcáról írt kőkemény kritikát A baba című regényében Alba De Cespedes olasz írónő. Az ismerős helyzetből, egy idősödő, de szexuálisan még mindig felsrófolt férfi és egy szemtelenül fiatal, de nagyon nőies bakfis násztáncából, ezúttal tragikomikus párharc keveredik, ahol romantika, szerelmes szép szavak és gyengéd mozdulatok helyett vérre menő tusakodás kerekedik.

„Nagyon fiatal volt: kerek arc, dús, fekete fürtök mögött rejtőző homlok, nagy, meg-megrezzenő mellek a nyakig zárt ruhában. Domborulatainak ellentmondóan gyerekes arca volt, nagy, merev babaszeme.” Giulio, a római menő ügyvéd, aki amúgy is a város egyik legnagyobb nőcsábásza, ezúttal egy tizenhét éves leányzó zúgott bele. Korunk Don Juan-ja szokásos, már bevált stratégiáját veti be a fiatal lány meghódítása érdekében, de mindhiába, a túlontúl is nőies bakfis nem hagyja magát. És akkor Giulio megmakacsolja magát és úgy dönt, vagy ösztönei azt súgják (mit súgják, egyenesen üvöltik), hogy neki igenis jár ez a kis nőcske és az az övé, csak ugye, még meg kéne szerezni. Így ebben a túllihegett állapotban vág neki az idősödő, gazdag férfi és a szegény, de csodálatosan szép, buja lány párharcának története. Alba De Cespedes nem a romantikus históriák szerzője, egyfajta naturalizmus és bornírt realizmus jellemzi műveit, melyekben az élet érdesebb oldalát mutatja be, igaz, főként a 20. század közepének, második felének olaszországi polgársága mindennapjain keresztül.
A baba című regény is felvonultat ebből az említett naturalizmusból és realizmusból, de a fiatal lány után egyre eszeveszettebben epekedő gazdag Giulio kálváriája egyben persze a mániává váló szexualitásban, a trendi vágyakozásban, a testiségben teljességgel feloldódni kívánó „hímek” kacagtatóan parodisztikus világának kritikája is.  A könyv ezért egyaránt kedves olvasmány lehet a hímsovinizmus ellen harcoló feministáknak, de a felvonultatott szövegi és eszközbéli udvarlási trükkök arzenálja miatt azok is nagyot élvezhetnek A baba című regényen, akik még a nagyobb csajozásaik, ismerkedéseik előtt vannak. Az elérhetetlen szerelmi tárgyként aposztrofált (túl) serdült lány iránti vágy egyre elkeseredettebbé teszi a főhőst, aki a lájtosabb hódítási alkalmazásoktól az egészen a fizikai terrorig tartó skálán, szinte minden bevet. Lélektan és anatómia csap itt össze, a szexuális forradalmon túl lévő élet túlvilági abszurditásáról. Annyira pedig jómagam is csatlakoznék Cespedeshez, hogy még ebben az ajánlóban én sem árulom el, hogy végül is ki győz: a betegesen kanos Giulio vagy a magát láthatóan csupán a gyermeki kíváncsiság miatt kellető Ivana…