Hunter S. Thompson akkora író, újságíró volt, hogy halvány esély sincs zsenialitása bemutatásának egyetlen könyve ajánlójában. Így most erre én sem vállalkoznék, de arra igen, hogy az eddig legtöbbet kritizált művét (melyből könyv is készült) mégis megvédjem, mi több, bátran ajánljam. Mert a Rumnapló igenis egy jó regény.

A fenti megállapításokat még azzal is tetézném, hogy a 2005-ben elhunyt Thompson munkássága, életműve, életvitele, egész Amerikát elborzasztó addiktivitása és aktivitása oly hatalmas területen férne csak el az elemzések szintjén, hogy arra bizony tényleg egy egész könyvtárat lehetne nyitni. Thompson mégis kegyelmes velünk, link olvasókkal és számos magvas, velőtrázóan megismételhetetlen, és értékeit tekintve is utánozhatatlan műve után egy kifejezetten laza regénnyel masszírozza át agyvelőnk szivacsossá puhulni készülő részét a Rumnaplóval.
A történet persze nem nagyon rugaszkodik el a thompsoni galaxis nyújtotta csillagállásoktól: a sztori főhőse, naná, hogy egy újságíró, naná, hogy minimum alkoholista, ahogy a lapkészítő kollégái is, de ne feledkezzünk meg a Rumnapló helyszínéül szolgáló latin-amerikai San Juan ugyancsak vehemensen alkoholizáló lakosságáról, mely embermassza ebbéli időtöltése mellett még lázadozik is, amúgy forradalmiasan ám. A pergő történetben – szokásos receptúra szerint – a főszereplő egy csetlő-botló, ámbár vaskos vagánysági rátával is megáldott illető, aki ugyanúgy kap a rumosüveg nyaka, mint a csábos latin fehérnép szoknyája alól kikandikáló görbületek után.

A san juani élet nem egyszerű, az utcán elégedetlenkedő, éppen heveny forradalmat kirobbantani szándékozó nép nemigen kedveli az amúgy is nyugat-majmoló firkászokat. A helyi újság sem szakmaiságban, sem erkölcsiségben nem dúskál éppen, amikor a főhős, Paul Kemp megérkezik, hogy elfeledje New York-i rovott múltját és valami teljesen új pályára állítsa magát. Mint kiderül a lap, mely végül is szerződteti Kempet, ugyancsak rászorul a nagyvárosi jenki szaktudására. Az első időkben intenzív munka meghozza gyümölcsét, az újság fellendül, Kempnek köszönhetően kezd egész újságformája lenni, ekzben pedig Paul Kemp hozza régi formáját, vedel és udvarol, s mindkettőt erős iramban tolja. A gond az, hogy éppen ekkor, a kirobbanni készülő forradalom idején és az általa elhódított feleségek zabos férjei miatt kellene nagyon is józannak lennie, de ez nem megy – a végzet hangsebességgel közeledik hősünk irányába.

Hunter S. Thompson laza írásmódja, könnyed és mégis emberismeretről árulkodó elbeszélői stílusa pillanatok alatt magával ragadja az olvasót, és már csak azon veszi észre magát, hogy bizony, akármekkora gazember ez a Paul Kemp, mégis neki drukkol. Mégpedig szívből, mintha részeg lenne a Rumnaplótól.