Vajon milyen kockázattal járt 1942-ben, a német csapatok által megszállt Párizsban olyan búvóhelyet tervezni és építeni, ahová a nácik által keresett személyeket kell elrejteni? A helyes válasz: minden bizonnyal nagy. Az A párizsi építész című történelmi kalandregény főhőse mégis bevállalja a feladatot. Vajon sikerrel jár-e vállalkozása?

Charles Belfoure író, eredeti szakmáját tekintve maga is építész, így nem kellett különösebb kutatást, háttéranyag gyűjtést végeznie, egy föld alatti rejtett bunker megépítésével kapcsolatban. Könyve, A párizsi építész egy ilyen építmény fordulatokban gazdag elkészüléséről szól. Lucien Bernard építész, az ellenállóktól kapja meg a megbízatást, hogy a német megszállók által üldözöttek számára tervezzen meg és építsen egy professzionális búvóhelyet. A história lényeges szála az a történelmi helyzet, melyben a második világháború idején megszállt Franciaországban lassan kiépült ellenállást jelenti. A hitleri Németország hadserege olyan irtózatos erőfölénnyel rohanta le Európa több államát, hogy az amúgy „jó karban lévő” országoknak vajmi kevés esélyük volt a védekezésre, ellenállásra. A franciák is így voltak, fenséges fővárosuk szinte egyetlen puskalövés nélkül, napok alatt került a nácik kezére, s a fegyveres hatalomátvételt követően gyorsan érvényre jutottak a már ismert törvények és azok foganatosítása.
Belfoure regénye egy igazi crossover, amolyan stíluskeverék, melyben a krimi, a kalandregény és a romantikus, valamint a történelmi regény elemei keverednek. Egyes elemzők szerint a korábbi évtizedekben még a homogén műfaji ábrázolásokban voltak hitelesebbek, elfogadottabb a háborús, náci korszak leírása, ugyanakkor mára népszerűbbé vált a nácizmus elleni küzdelem hétköznapi hősök életén keresztül való bemutatása. A most ajánlott regény is ilyen, egy hamisítatlan kalandregény, melyben a történelemtudomány is a segítségre siet, s ahol nem hiányzik a Remarque-től már megszokott és megkedvelt szerelmi, avagy romantikus szál sem.