A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét című könyv az, amire első hallásnak tűnik – a furcsaságok könyve. Egészen pontosan a betegségből fakadó furcsa jellemformálódások kötete. És Oliver Sacks szakavatott, mivel ideggyógyász professzor, az ő kedves megszállottsága, hogy történetei révén felderítse, hogy miként alakul a fogyatékossággal küzdő ember belső világa.

Már régóta nagy a keletje a különböző orvosi regényeknek, történeteknek és a megközelítések sokfélesége is mindig vevőre talál: a közönség nagy mennyiségben falja a Robin Cook-féle fantaszta-krimi vonalat, illetve természetesen sokak kedvence a különböző szerelmi, romantikus szálakkal operáló (értik? Operáló!) orvosi, kórházas história. Ugyancsak sokan alkottak veretes drámákat a különböző betegségek, balesetekből fakadó állapotok adta helyzetekről, ahogy például a Mégis kinek az élete? című, alapon színdarabnak írt műnél látjuk, hogy a Csáth Géza által írt Egy elmebeteg nő naplója című, pár éve nagy sikerrel megfilmesített regényről már ne is beszéljünk. Azt se hagyjuk ki a felsorolásból, amikor a különböző betegségekkel küzdőket a humor oldaláról közelítik meg az ábrázolásban, ebben például a legendásan hipochonder Woody Allen filmrendező, filmszínész zseniálisan alkot.
Oliver Sacks A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét című kötete annyiban tesz hozzá a fentiekhez, hogy az orvos-író alapos ismerete és számtalan esetismerete révén a betegséggel, fogyatékossággal küzdő ember belső harcait, formálódását, esetlensége ellenére emberi méltóságának, élni akarásának és nem utolsó sorban humorérzékének diadalát vitte papírra. Sacks remek író, és azt is jól tudja, hogy az ember ilyen nézőpontból való ábrázolása is megköveteli a meghökkentés ellenére a fogyaszthatóságot.  Ez utóbbit bizonyítja, hogy Sacks egy másik művét filmre is vitték, a Robert DeNiro főszereplésével készült mozit Oscar-díjra is jelölték.