Kezemben egy nem is olyan régi, de mégis történelmi jelentőségű könyv, a címe: Csoóri Sándor: Esztergomi töredék. Nem titok, hogy e zsebrovat írója, Oxi, egy esztergomi pacák, Esztergom pedig – mi ottaniak titokban tartjuk, de tudjuk – vidéki városka. Épp ezért nagy dolog, amikor egy olyan ember, mint Csoóri Sándor teszi választott lakhelyének a településünket. Amikor pedig erről könyv készül, akkor ott bizony öröm miatt könny csordul.

A fenti sorokban természetesen semmilyen irónia nincs, de még az önirónia sem lenne helyes kifejezés. Az Esztergomi töredék tulajdonképpen Csoóri Sándor költő és közéleti személyiség azon időszakáról, korszakáról szól, amikor, ha lehet ezt mondani: az alkotó a legnagyobb lánggal égő fáklyája volt a magyar irodalmi- és közéletnek. Csoóri az Esztergomnál lévő Döbönkúti dűlőben vett házat, ahol, barátja, az itt élő, dolgozó Nagyfalusi Tibor szerint Csoóri, mint az ókori Helikonba, a múzsai szentélybe érkezett, hogy a nagyvárosi szellemi vérfürdők nyüzsgését, forróságát enyhítse a Pilis tövében álló erdei faházban. A kötet számos korabeli, 1970-es, 1980-as évekbeli fotográfiával illusztráltan meséli el, ahogy az országos költő idol köré, mint fénylő koszorú összegyűlt az esztergomi értelmiségi és művészeti körök sok tagja. Veretes, országos barátságok szövődtek, ahogy a költő elhozta a főváros lüktetésének igézetét a Duna partján patinás csillogásban élő Esztergomba. De ugyanezzel a svunggal kapott rá Csoóri teste-lelke és szíve a vidéki lankás táj nyugalmára, a Bazilika árnyékában jellegzetes ódon hangulatba meditatív állapotban lévő királyvárosra. A költő körül megpezsdülő mikrovilágban festők, grafikusok, írók, főiskolai tanárok, könyvtárigazgatók, s más értelmiségiek valamint családtagjaik, barátaik jelentek meg. A kötet az ő körforgásukat, a Csoórival való találkozásaik feledhetetlen szellemi mámorát és kedves lakomáit idézik fel, ahogy a költő által itt megtartott kiállítás megnyitókat, könyvpremiereket is. Külön részt kapnak azok a lírai és prózai művek, írások, jegyzetek, melyeket Babits Mihályhoz hasonlóan Csoóri Sándornál is Esztergom és az azt ölelő csodálatos táj, a vén folyó, a hegyek-völgyek láncrendszere ihletett. A fotótár mellett a könyvben érdekes részt képeznek a Csoóri ez idő tájt Esztergomban adott dedikációk reprint gyűjteménye is.
És természetesen nem véletlen ez az ajánló sem: Csoóri Sándor ez év áprilisában kapta meg Esztergom városától a díszpolgári címet. Szomorú a megállapítás: az Esztergomi töredékben a rajta kívül szereplő itteni alkotók és értelmiségiek java része már nem él, ők tán egy túlnan lévő múzsai szentélyben várják a teljesség örökét.