Azért is kezdtem ezt az ajánlót a Harry Potter szerzőjével és az „alapműnek” számító regénysagával, mert ebben a műfajban bizony mára ez vált a viszonyítási ponttá, s hol van már egy hírhedten sátánista Aleister Crowley, aki a huszadik század egyik legnagyobb okkultistája volt. Igaz, ő komolyan vette, amit írt, féltek is tőle rendesen.

Sally Green talán egy kissé divatlovag, és remek érzékkel ülte meg a varázstanoncok óta felemelkedett hullámot. Regénye, a Half Bad mégis számos eredetiséget tartalmaz, nem klisékből épül fel. Az ismerős elemek persze kikerülhetetlenek, amikor boszorkányok a főszereplők.  A magyarul Fogság című történet hősei az úgynevezett fehér boszorkányok, akikről azt kell tudni, hogy a fehér, azaz a jó mágiát űzik, ami természetesen ellentétes a fekete mágiával és a rút fekete boszikkal.  A sztori elsőszámú főszereplője Nathan egy különleges család sarja, akinek apja egy kegyetlen, erős fekete boszorkány, édesanyja viszont meghalt. A tizenöt éves Nathannak össze kell szednie magát, mert agresszív apja a hagyományt követve, a tizenhatodik születésnapján szeretné őt teljességgel beavatni a boszorkányság sötét rejtelmeibe. A fiúnak minden erejét és leleményét össze kell szednie, hogy ellen tudjon állni a zsarnoki apa terrorjának.  Az apa és fia közötti küzdelemben a fiú segítségére siet egy gyönyörű ifjú lány szerelme is, de, hogy végül sikerül-e Sally Green hősének megmenekülnie a fekete boszorkányságtól, az csak a regény utolsó lapjain derül ki.