Oké, rendben, bevallom, hogy nem nehéz egy olyan könyvet ajánlani, aminek az a címe, hogy Élhetek az arcodon?... Mert hát a dadaizmus már csak ilyen: izgalmas, szokatlan, érdekes, fura, meghökkentő. A szerző Ladik Katalin persze nem annyira dadaista, mint inkább ladikkatalinista, de ez már legyen a mi bajunk.

És engedjétek meg, hogy egy személyes kis aprósággal kezdjem: a 80-as évek felénél járhattunk, amikor kies kisvárosom, Esztergom egyik negédes antikváriumában ráleltem a vajdasági Symposion című művészeti magazin néhány rendkívül izgalmas számára. Ezek egyikében olvastam először Ladik Katalin újvidéki költőnő zseniálisan hátborzongató verseit, melyeket akkor, a punk számomra első komolyabb felfedező éveiben hamar be tudtam dobozolni a megfelelő helyre.

Ladik Katalin aztán végigkísérte egész fiatalságomat, mi több, ezen túl is velem volt – éreztem én, mert intenzív fantáziálást hozó költeményei mindig átrendezték azt a napot, amikor csak olvastam tőle valamit. Az Élhetek az arcodon? már a lenyugodott, letisztult, mondhatni inkább már csak szemlélődő, s nem beavatkozó, radikális korszakában íródott. Ezzel együtt, a líra magyar Patti Smith-e nem lett gyengébb ebben a különleges önvallomásos kötetével sem. Sőt, ebből tudhattuk meg, hogy Katalin, drága, hogyan élte túl művészi, újvidéki önnön magát. Mint a fülszövegben írja: „Évről évre magammal cipelem jegyzeteimet az adriai Hvar szigetre. De nemcsak a jegyzeteimet, hanem újvidéki, budapesti és szigetlakói énem valós bizonyítékait, a három nőszemélyt is, aki bennem lakozik: a Szerkesztőnőt, az Üvegezőnőt és a Művésznőt. E könyv lapjain közreadom mindhármunk írásait, talán ezekből az életáttűnődésekből végül összerakom magamat.”

A Kassák Lajos-díjas, Mikes Kelemen Kör-díjas, József Attila-díjas és Magyarország Babérkoszorúja-díjas alkotó, aki írói, költői tevékenysége mellett a performance művészetben és az előadó művészetben is jeleskedett, de kitűnt különleges zenei és filmes produkcióival is, fékezhetetlen egyéniségéről, elszabadult fantáziájáról és csak a legnagyobb művész egyéniségekre jellemző eredetiségéről vált híressé Európa-szerte.  Az 1960-as évek vége óta tartó aktív magyarországi munkásságának köszönhetően a legmodernebb és legabsztraktabb vonal képviselőjeként tette emlékezetessé a művészet rajongói számára az emberi létezés ábrázolását.