A zeneművészet egyik legnagyobb – ha nem a legnagyobb – alkotójának életét folytatja Eva Baronsky egy abszurd regényben. A Mozart felébred egy kedves fantázia kaland, egy olyan korban helyezi, csöppenti bele a Wolfgang Amadeust, melybe semmilyen módon nem illik bele: mégpedig a mi amúgy is zavaros, az értékek és mértékek végletesen összekuszálódott korába, a mába.

Puskin mellett sokan megírták, megfilmesítették és más módon is ábrázolták Mozart halálának több is, mint rejtélyes körülményeit, okait. Eva Baronsky mégsem ezekkel a körülményekkel, feltételezésekkel foglalkozik a Mozart felébred című kötetében, hanem arra invitálja az olvasót, hogy játsszon el a gondolattal, hogy a híres zeneszerző valami módon a mába csöppen bele. Az elsőre kissé zavarosnak tűnő história a regény végére természetesen kitisztul. Megtudjuk, hogy az eredetileg valóban kétséges összeállítású Requiem valóban befejezhető-e amennyiben Mozart használja az időgépet és a jelen ítészei, kritikusai, zenebolondjai kellő módon értékelik-e a zseniális klasszikus meglátásait, véleményét, alkotói és emberi vágyait.
Eva Baronsky alapon nem írónak készült, eredeti választott szakmája szerint belsőépítész és marketing menedzser, aki grafikusnak és újságírónak sem utolsó, de ha hinni lehet a hamburgi pletykáknak, akkor néha szabadidejében saját főzésű lekvárral is kereskedik a helyi piacon.  
Íróvá válása első állomása pont ez a kötet, a Mozart felébred, mellyel 2009-ben debütált, s mely gondolatébresztőnek szánt, a hagyományos regényektől jócskán eltérő fantáziavonal miatt feltűnő mű hamar a közfigyelem központjába került. A Mozart felébred zsenialitása abban is rejlik, hogy nem utánozza azokat a szerzőket, akik már több neves történelmi, illetve művészi egyéniséget applikáltak fikciós történetük kiindulópontjaként a jelenbe, a Mozart felébred inkább a humorra és a talányos megoldásokra épít.