Igazi könyvcsemegével rukkolt elő Czinki Ferenc, aki Egy kocsma város című kötetében a mai magyar kocsma körképszerű feldolgozására vállalkozott.  Az érzékletes képekkel gazdagon illusztrált zsebkönyv formátum arra ösztökéli az olvasót, hogy a könyvet, mint egyfajta térképet használva maga is hasonló útra kelljen, mint a szerző. Persze az se árt, ha ilyenkor szomjas.

Ezen nincs mit szépíteni – Magyarországon az erőteljes alkoholfogyasztás miatt nagy a kocsmakultúra.  A függőség mellett teljesen logikus foglalkozni a kocsmák adta kulturális hozadékkal is, valahogy úgy Bohumil Hrabal ihletésében. Czinki Ferenc erre érzett rá, amikor fotós kollégáival elkészítette az Egy kocsma város című kötetét. És valljuk be, hogy sok író, költő „dalolta már meg” a kocsmák világát és sok kocsmai törzsvendég gondolkodott el kocsmában poharazgatva, hogy ez az életmód, ezek a hangulatos helyek bizony tollvégre kívánkoznak. Czinki könyve ehhez hasonlóan, főképpen a hagyományok és hangulatok erős vonalára alapozva járta be a fővárosi és a vidéki kocsmavonalat. A kötetben szövegben és fotókon is megjelenik az adott helyiség karaktere, közönsége, ott megélt szokásai, szokásjogai, egyedi külső- és belső attribútumai, híres-neves legendái.  A kocsmáknak természetesen sok aspektusa van, és a szerző egyiket sem hagyja ki, rögtön itt van az építészet, mely – mit tagadjuk – a szocialista realizmus jegyében fogant módon az 1960-as, 1970-es és 1980-as évek jegyeit mutatják, ma már a retro fogalomkörében is az őt megillető helyről csillogva.  Az író számos helyen megfordult, amikor a kötet alapanyagát készítette és sok-sok sajátosságot lejegyzett, illetve számos olyan jellemzőt is kiemelt a kötetben, mely tipikusan a magyar kocsmákhoz tartoznak. Ilyen például az a szokás, hogy a kocsmák közönsége, ha van rá hely, addig egyesével ül az asztaloknál. Ez is egy tipikus magyar szokás és az író úgy véli, hogy ez nem feltétlenül negatívum, sőt nagyon is fontos lelki hozzáállást jelző motívum, az egyéni szabadság és a kötetlenség egyik mutatója. Ugyanilyen kiemelt védjegye az egyes kocsmáknak, az ott uralkodó saját szabályok, szabályrendszerek sokasága, azon túl, hogy a legtöbb helyen kiírják, hogy „Hitel: alma.” A kiadvány már most előnyt élvez a többi más kötettel szemben, hiszen az ízesen megírt és ízléssel illusztrált könyv egyfajta útikalauzként is szolgál a kocsmaszerető nép körében, így aztán sokáig lesz a hátizsákok, övtáskák, dzseki belső zsebek tartozéka. Mint egy jól töltött laposüveg.