Közel ötszáz, a futásról szóló aforizmát gyűjtött össze Tornai Szabolcs, amely Eksztázis - futás és önmegvalósítás címmel jelent meg.

Tornai könyvében a teljességre törekedett, a futás lelki, mentális és spirituális vonatkozásairól mindent el akart mondani, ami fontos, „noha a téma kimeríthetetlen”. Lényeges volt, hogy ezt a könyvet ne lehessen „kiolvasni”, ahogy egy folyamatos prózát tartalmazó kötetet, hanem újra meg újra elő lehessen venni, fellapozni, visszatérni hozzá.
„Mivel a futás elég gyakorlatias dolog, arra gondoltam, szükségtelen a szócséplés, lényegre törően kell fogalmazni” – mondta a szerző.  „A futás fizikai részéről írni azonban a szaktudomány feladata, az edzéselmélet, a biomechanika tananyag a testnevelési egyetemen, arról nem érdemes írnom. A futás lélektanáról azonban nem ismerek könyvet, ezért választottam ezt az aspektust.”
„Nem lépésről lépésre magyarázom el a futást, nem rágok semmit az olvasó szájába, mindenki eldöntheti, mi az, ami tetszik neki, továbbgondolhatja azt" – vélekedett a szerző.
Megtalálható a kötetben még a szerelem is: „Minden futó egyik nagy álma, hogy a szerelmével együtt fusson. Ha már valóra vált, azért, ha még nem vált valóra, akkor azért”. Több gyakorlatias megfogalmazással is találkozhat az olvasó, például: „Most tedd le ezt a könyvet, és menj el futni”.
Mindenképpen ide kívánkozik Peterdi Pál, a felejthetetlen sportújságíró, humorista, író mondása; miszerint a „láb mindig kéznél van”. Peterdi a sportolás és az egészséges életmód lelkes szószólója volt, a tenisz mellett a futás is kedvelt sportjai közé tartozott. Nevéhez fűződik a kocogómozgalom hazai elindítása.