Vér- és borfürdővel

Nem tudom, megfigyelte-e a Kedves Olvasó, de aminek köze van a borhoz, annak mindig érdekes története van. Számos história született már a híres borokról, egész legendák övezik a neves bortermelői szőlőskerteket, borházakat és maguk a borászok sem szégyenkezhetnek, ha egy-egy jó sztoriról kell mesélniük tevékenységük révén. Kristen Harnisch talán ráérzett erre a „boros világra” és A borász lánya című regényében egy francia borgazdaság körül kavargó kalamajkákat, mi több, szerelmi viharokat mutatja meg.

Az A borász lánya egy igen csak szövevényes történet, melynek középpontjában Sara Thibault áll, akinek édesapja tragikus hirtelenséggel való elveszése után arra kényszerül családjával, hogy eladja, amúgy szépen termő és jól működő borászatát, szőlészetét.  A bonyodalom már itt indul, hiszen a vevő nem más, mint a Thibault család régi riválisának, a Lemieux-család sarjának.  Hogy ne legyen egyszerű a folytatás, azzal bonyolódik, hogy Sara nővére feleségül megy az egyik Lemieux-hoz. Igen, jól sejti a tapasztalt olvasó, ezzel még jócskán nincs vége a kavarásnak: a Thibault-lányok egy éjszaka menekülni kényszerülnek, mivel valaki meggyilkolja az említett Lemieux fiút, aki Sara nővérét vette el, és persze a heves vérmérsékletű ara vált a rendőrség szerint a legfőbb gyanúsítottá. A nővérek Amerikába menekülnek, ahol persze szintén nem lesz nyugtuk, mivel a lemieux-oknak oda is elér a kezük, s Philip a família leginkább bosszúszomjas tagja eltökélten keresi a Thibault-lányokat, hogy elégtételt vegyen fivére haláláért. Nos, mindenki láthatja, hogy hajtűkanyarokhoz hasonló fordulatokban nincs hiány Kristen Harnisch új vér- és borfürdővel teli regényében, akinek nem túl szirupos és nem túl „sok”, az bizonyára jól fog szórakozni.  Erre nem csak az a garancia, hogy a szerző remek történetvezetéssel és olvasmányos stílussal mutatja be a XIX. századi romantikus történetet, hanem mert kötetében – talán nem meglepő módon – számos gyakorlati és elméleti vonalhoz tartozó borászati jótanács is olvasható.  A kiadói ajánló szerint pedig az a legjobb, ha a regény „fogyasztása” közben be-bepuszilunk egy-egy pohár jó bort is.