A miniszterelnök, Teleki Pál unokájának életregényét olvashatjuk Hulej Emese Egy Teleki gróf Afrikában című új kötetben. A biográfia meglehetősen kalandregényszerűen íródott, hiszen az 1943-ban született és tavaly elhunyt Teleki Géza élete valóban ilyen volt, regényes, vadregényes, kalandregényes.

A bevezetőben említett regényes kulcsa a kiindulópontot jelentő Erdély, majd az Egyesült Államokban való letelepedés és az Afrikában töltött időszak, s végül az 2011-es Erdélybe való hazatérés. Ez utóbbit így magyarázza Teleki Géza egy visszaemlékezésében: „Az én életem Afrikáról szólt, nem törődtem az itteni dolgokkal, most meg egyszerre, mint egy szivacs, próbálom magamba szívni, mi történt itt. És már értem, hogy az apám miért nem akart ezekről beszélni, ahogy azt is, hogy az anyám viszont miért ragaszkodott ezekhez ennyire.”
És ha a könyvet elolvassuk, az tűnik ki elsőre, hogy valahol tényleg kétféle típusa vagy a hazájához teljes szívvel húzó magyarnak: egy, aki röghöz kötött, végig a születési helyéhez, illetve országához láncolt, s egy másik, aki elvágyódik, elvándorol, s távoli földeken tűnik ki szép tehetségével, kitartó magyarságával, s aki elhunyni mégis visszatér szülőföldjére.
A főhős gazdag életútja is így szép, ezzel a keretes szerkezettel, Erdélytől Erdélyig tart az út, Amerikán és Afrikán át. Az Egyesült Államokban Teleki Géza gyerekkora után, Washingtonban tanult és a pennsylvániai egyetem tanára lett. Afrikai útja 1968-ban kezdődött, akkor Jane Goodall asszisztenseként érkezett meg és dolgozott hosszú évekig Sierra Leonéban, hogy egy világhírű nemzeti parkot hozzon létre és működtessen munkatársaival, vezetőivel. A kiadói ajánló arra helyezi a hangsúlyt, hogy Teleki életrajza, főként az afrikai színtér, kifejezetten lebilincselő, ugyanakkor a kezdet és a zárófejezet is jellegzetesen magyar, hát mondjuk ki, bús és komor. A gazdag nyugaton felnevelkedett Teleki kénytelen visszatérésekor szülőföldje széthordásának, pusztulásának képeit nézni és egy letűnt, már soha vissza nem térő szép Magyarország-korszak emlékeivel beérni.