Szélhámos vagy őstehetség?
Messziről jött ember azt mond, amit akar – tartja a szólás és Salman Rushdie A firenzei varázslónő című regényében ehhez hűen cselekszik, aki Akbar udvarában az előkelőségek és a város népe számára varázslatos mesékkel bódít. Rushdie, a muszlim vezetők által kiátkozott, brit író, evvel a munkájával némileg visszatér író pályafutása korai szakaszához, amikor a mese, a fantasztikum, jelentős mértékkel uralkodott történeteiben.
A számos nemzetközi irodalmi plénum tagjaként és sokszoros elismertként nyilvántartott Salman Rushdie író akarva-akaratlanul is az 1988-ban kiadott Sátáni versek című regénye miatti muszlim kiátkozásról vált világhírűvé. Tény, hogy az irodalomkedvelők körében már korábban, 1987-ben kiadott Az éjszaka gyermekei című munkája révén népszerűvé vált. Az A firenzei varázslónő című regény ehhez az írói időszakhoz nyúl vissza, amikor Rushdie műveiben jelentős szerepet kapott a mese, a fantasztikum. Érdekesség, hogy a szerző ezekkel a korai műveivel mégsem ért el olyan átütő sikert, mint későbbi regényeivel, de új könyve mégis a régi recept alapján íródott.
Akbar városában, a helyi előkelőségek és a város népe mellett nagy számban nyüzsögnek a más országokból itt vendégeskedő magas rangú külföldiek, aki a helyiekkel együtt szinte csüngenek a főhős, Mogor dell’Amore szavain. Az ifjú nemcsak, hogy lebilincselően ad elő, de arról is számot ad közönségének, hogy egy elveszett herceg fia, aki varázserővel bír. A fiatal előadó gyorsan Akbar népének sztárja lesz, kegyeit keresi a sok sah, lovag és grófnő. A történet ugyanakkor nem egészen korhoz kötött, hiszen, Mogor egyfajta médiumként akár egy mai közegbe is beilleszthető. Alakja a jelen politikai- és celebvilág hamiskás közegének talmi csillogással vakító szereplőit mintázza, azokét, akik túlontúl is veszélyes játékot játszanak, mely taktikának csak a vérpad lehet a vége. Az A firenzei varázslónő így a klasszikus helyzetekről ad új változatot, és a nagy kérdésre adandó válasz a könyv utolsó lapjaira marad: kiderül, hogy szélhámos vagy igazi őstehetség Mogor dell’Amore.
A számos nemzetközi irodalmi plénum tagjaként és sokszoros elismertként nyilvántartott Salman Rushdie író akarva-akaratlanul is az 1988-ban kiadott Sátáni versek című regénye miatti muszlim kiátkozásról vált világhírűvé. Tény, hogy az irodalomkedvelők körében már korábban, 1987-ben kiadott Az éjszaka gyermekei című munkája révén népszerűvé vált. Az A firenzei varázslónő című regény ehhez az írói időszakhoz nyúl vissza, amikor Rushdie műveiben jelentős szerepet kapott a mese, a fantasztikum. Érdekesség, hogy a szerző ezekkel a korai műveivel mégsem ért el olyan átütő sikert, mint későbbi regényeivel, de új könyve mégis a régi recept alapján íródott.
Akbar városában, a helyi előkelőségek és a város népe mellett nagy számban nyüzsögnek a más országokból itt vendégeskedő magas rangú külföldiek, aki a helyiekkel együtt szinte csüngenek a főhős, Mogor dell’Amore szavain. Az ifjú nemcsak, hogy lebilincselően ad elő, de arról is számot ad közönségének, hogy egy elveszett herceg fia, aki varázserővel bír. A fiatal előadó gyorsan Akbar népének sztárja lesz, kegyeit keresi a sok sah, lovag és grófnő. A történet ugyanakkor nem egészen korhoz kötött, hiszen, Mogor egyfajta médiumként akár egy mai közegbe is beilleszthető. Alakja a jelen politikai- és celebvilág hamiskás közegének talmi csillogással vakító szereplőit mintázza, azokét, akik túlontúl is veszélyes játékot játszanak, mely taktikának csak a vérpad lehet a vége. Az A firenzei varázslónő így a klasszikus helyzetekről ad új változatot, és a nagy kérdésre adandó válasz a könyv utolsó lapjaira marad: kiderül, hogy szélhámos vagy igazi őstehetség Mogor dell’Amore.
Egypercesek
Elhunyt Nemere István író, műfordító
Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit hozta nyilvánosságra közösségi oldalán
Egy kicsit késtem…
Fél évszázaddal múlva vittek vissza egy könyvet a könyvtárba
Női sorsvallomások egy csokorban
Huszonegy asszony a huszonegyedik századból