Julien Sorelhez hasonlítja Havas Henrik a Partiharcok című könyv főhősét, Rudit, aki a budapesti éjszaka mélységekkel riogató és magasságokkal csábító világába ugrik fejest. A tipikusan balzaci történet tehát már „régi nóta”, de szeretjük fújni.

Benkő Gábor Partiharcok című könyve tulajdonképpen egy ismert történetet mutat be: a vidékről a csillogó, nagyvilági életet kínáló fővárosba érkező ifjú kalandjait. Rudi, a főhős tehát csapodár, addiktív és léha, no meg persze becsvágyó. Amikor „diszkóban vonagló nők, VIP páholyokban szexelő párok, verőemberek és korrupt rendőrök, drogok, pia – tehát az éjszakai élet” világa magába szippantja (no de ilyet!), még nem tudja, hogy a tündöklés után szükségszerűen jön majd a bukás.
Benkő Gábor, a szerző, kissé hasonlóan regénybéli főhőshöz, szemtelenül fiatalon már komoly múltat tudhat magáénak, igaz, esetében ez szakmai múlt. Benkő számos lapnál írt, így dolgozott a Pest Megyei Sportszeletnél, a Budapesti Focinál, a Népszabadságnál és a Nemzeti Sportnál, valamint a Borsnál, a FourFourtTwo-nál és végül a Blikknél is. Ez utóbbi lapnál szerkesztő is, nem mellesleg pedig 2010-ben Nívódíjat kapott.  És az immár íróvá vált újságíró második kötetéhez ért, korábbi, Futballgyilkosságok című regénye is hasonló témában íródott.
A nagy kérdés persze az, hogy ezekből az alvilági regényekből valóban kiderül-e valami fertelmes titok, valami eddig mindenki elől elrejtett suskus, valami tuti tipp a gondtalan, csak filmekben látható vagány életrecept, melynek nyomán olyanok lehetünk, mint Jason Statham által megformált sármőr banditák.