„A tea jó dolog, szépen párolog és illatos az illata” – énekelte 1982-ben a KFT együttes és ennek a keleti italnak misztikumát gyakorlatilag tömören össze is foglalta a szövegíró Laár András.  Jane Pettigrew azért ennél többet szánt a témára és megírta az Ínyencek kézikönyve – Tea címmel. A kötet alaposan körbejárja a tudnivalókat.

Az, hogy Jane Pettigrew angol, az a tea kapcsán evidens. Az már viszont nem annyira az, hogy a hölgy nem kevesebb, mint tizenöt könyvet írt már a teáról, annak természettudományi, történelmi vonatkozásairól, mi több, ezt televíziós műsorban is propagálta világszerte.
Pettigrew alapossága már-már zavarba ejtő, ahogy szerteágazó tanácsokkal látja el olvasóit. A kötetből megtudhatjuk, hogy először is hol kell keresnünk a jó teát, tehát melyik boltban vásárolhatjuk meg a legtutibbat. Ezen túl hosszan ecseteli a különféle teák származási helye és fajtája/íze/illata közötti összefüggést. A hosszan ecsetelés abból is adódik, hogy a szerző nem kevesebb, mint hetven féle-fajta teáról ad számot. Az pedig a lehető legtermészetesebb, hogy az egyik legnagyobb fejezetet a tea főzésének praktikuma adja, de – ismétlem – ez egy angoltól evidencia.
Ha mélyen magunkba nézünk, akkor sokunknak teakészítés okán való pirulását okozhatja, hogy teánk készítése nem terjed túl a teafilter forró vízbe való himbálásán. Ezzel ellentétben a kötet segítségével az alapoktól kezdve szerezhetünk ismereteket a tea ital készítéséről, illetve a megfelelő felszolgálásáról és fogyasztási technikájáról. Mert nem mindegy, hogy hány fokos a felmelegített víz, nem mindegy, hogy milyen az a víz, nem mindegy, hogy milyen anyagból van az edény, amibe a forró víz kerül, nem mindegy, hogy a forró víz és teafű találkozása hogyan történik, és persze nem mindegy, hogy mennyi ideig ázik a vízben a teafű. Az pedig, hogy éppen milyen teafüvet használunk jelentősen befolyásolja a fenti konyhatechnológiai eljárás-sorrendet.
Aki pedig az albumszerű, gazdagon illusztrált könyvben nem találja meg a teával kapcsolatos összes kérdésére a választ (amit nem tartok valószínűnek), annak még mindig ott van a kútfő: irány London, egészen pontosan Jane Pettigrew Tea Time – Tea Shop nevű boltja, teázója, és akkor ott helyben markolhatja fel a legautentikusabb információkat, hogy a lényeges teafüvekről már ne is beszéljünk.