Nem egy szextettre leltem Pesten

Van-e veszélyesebb fegyver a nőnél? Ugye, nincs. Ha most ezt megszorozzuk hárommal, akkor – jelen esetben – kapunk egy média-marketingest, egy politikust és egy gazdasági vezetőt. Három nő, akit nem lehet csak „eladni”, és aki nekivág a pesti éjszakának, hogy pasit fogjon. A Szex és Pest egy modern regény, abszurd felhangokkal, amúgy némelyest Fellini, Antonioni stílusában.

Kármán Irén, az olajügyek felgöngyölítését megpróbáló dokumentumfilmes, újságíró már ismert név a „pesti flaszteren” és a magyar közéletben is. A botrányos közügyek firtatása után egy fikciós történet tőle – kifejezetten üdítő, főleg úgy, hogy a könyv olvasása közben egyre gyanúsabb lesz a dolog: itt bizony a véres valóság elemeiből áll össze a mese. S ahogy Kern András második nagylemezén hallhatjuk: „Az élet kaland ezen a helyen DE én maradok, mert kalandvágy tombol bennem”. Nos, Kármán könyve is ebben a hangulatban fogant (talán) és viszi olvasóit.
„Kalandra éhesen tipeg a pesti éjszakában három pletykás nő. Nem ők tehetnek róla, hogy folyvást stricikbe, strómanokba és ügynökökbe, politikusokba és táskacipelőikbe, gengszterekbe és fegyverhordozóikba botlanak. De feltalálják magukat: finom italokra, puha ágyakra és izmos testekre vadásznak. Vica a nyilvánosság erejében hisz, hogyisne: a reklámból él. Mégsem interjút szokott kérni a befolyásos férfiaktól, akik persze rögtön a blúza alatt matatnak, s az áru minőségét vizslatják.” Így ír a kiadó ajánlót A Szex és Pest című kötet elé, összefoglalva a várható tartalmat.
És a triász – Vica, Ildikó, Piroska – huncut, vagány és némileg persze sznob módon VIP-nek hívja magát, csak, hogy sejtessék: ez a három tényleg mindent tud a pesti maffiáról, az alvilágról, a politikai- és gazdasági elit sötét üzelmeiről, túlkapásairól, álszent dolgairól. Hát persze, hogy tudnak, hiszen a történet lényege pont ez: hogy ők maguk is részei annak.
A korábbi Kármán-írásoktól eltérően tehát nem leleplező művet kapunk, hanem egy a korszellemnek megfelelő szórakoztató, és kellően realisztikus, kortárs „megmondó” ponyvát.