Amennyiben magyar változatról beszélünk, a szabadkőművesség kapcsán főként a Martinovics-páholyt szokták emlegetni.  Pedig a sokszor talán túlzottan is titokzatos, vagy annak tűnő, és mindenképpen zárt szabadkőműves világ ennél bővebb kört jelentett hazánkban. Abafi Lajos arra vállalkozott A szabadkőművesség története Magyarországon című könyvével, hogy mindenki előtt tisztába tegye, kik is (voltak) a szabadkőművesek és mit akartak.

A szabadkőművesség története Magyarországon egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy annak mostani kiadása az 1900-ban kiadott eredeti hasonmása.  És ha már a múlt század fordulója, akkor idézzük is részleteiben azt a listát, melyet a Wikipédián találhatunk, és amely a magyar szabadkőművesek lajstroma. És tényleg csak az ismertebb nevek közül néhány: Ady Endre, id. Andrássy Gyula, Apponyi Antal, Bánki Donát, Benczúr Gyula, Benedek Elek, Csáth Géza, Ferenczy Béni, Hajós Alfréd, Heltai Jenő, Ignotus Pál, Kassák Lajos, Klapka György, Kossuth Lajos, Kosztolányi Dezső, Liszt Ferenc, Móra Ferenc, Pálóczi Horváth Ádám, Than Mór, Vámbéry Rüsztem, Zsolnay Vilmos...
Talán ebből a névsorból is kitűnik, hogy a szabadkőművesség önmagában is tükrözte az adott kor társadalmi vezető rétegét. Ekként – mivel a magyar szabadkőművesség a 19. században eresztett gyökeret – Abafi (aki természetesen maga is szabadkőműves volt) egyfajta korrajzot, korleírást is bemutat tanulmány-együttesnek is meghatározható művében. A könyv beható részletességgel fejti ki a szabadkőművesség születésének körülményeit, a kibontakozás előtt már megfogalmazott célokat és a magyar társadalomra gyakorolt hatásait. Ilyen formán persze mondhatjuk, hogy pont ez a korrekt és következetes, aprólékos kidolgozottság veszi el a téma nyújtotta izgalmat, de hát legyünk elfogadóak, nem lehet mindig az ártatlan laikusoknak igazuk, akik többnyire csak a ponyvaregények, bulvárlapok és hollywoodi filmek alapján ismerték a szabadkőművességet.