Radnóti Miklós irodalmi és személyes kapcsolatai ismerhetők meg abból a kötetből, amely a költő több mint ötszáz dedikációját adja közre.

A tavasszal megjelenő kötetben feltárul Radnóti Miklós kapcsolati hálózata és kiderül, kik voltak olvasói. Kezdetben ajánlásait a szerző pontosan datálta, így az is megismerhető, kivel mikor találkozott.
A dedikációk címzettjei főleg szakmabeliek, költőtársak, kritikusok, a civil olvasók száma viszonylag csekély volt. Az ajánlásokat végigböngészve igaznak tűnik az anekdota, mely szerint a költő 1930 szeptemberében Szegedre kerülve sokaknak ajándékozott az év tavaszán megjelent Pogány köszöntő című kötetéből, így próbálva megismertetni magát a város irodalmi közegében.
A címzettek azonosításában sokat segített neki Radnóti Miklós özvegye, Gyarmati Fanni, akinek a költő csupán egyetlen ajánlást írt, ám az irodalomtörténeti jelentőségű, megjelenik benne a Két karodban című vers fő motívuma. A félezer dedikáció között vannak szinte teljes sorozatok, mint a Sík Sándornak vagy Ortutay Gyulának szóló ajánlások, de sajnos fájó hiányok is, például a Buday Györgynek, illetve a Beck Juditnak írottak.    
A dedikációk közül az egyik legérdekesebb egy a szegedi Somogyi-könyvtárban található kötetben szerepel. A költő második könyvét, az Újmódi pásztorok énekét 1931 áprilisában betiltotta az ügyészség, és amikor az elkobzásról szóló felhívás elhangzott a rádióban, Baróti Dezső elment Radnóti lakására és megmentett jó pár példányt a kötetből. Ezek közül néhányat a szerző dedikált közeli barátainak, egybe pedig később részletesen leírta a kötet betiltásának és az emiatt indult pernek a történetét.