A hatalom évei

Gyurkó László Kossuth-díjas író 1982-es legendás Kádár-portré könyve után, a rendszerváltást követően készült számos könyv Kádár Jánosról. Most Huszár Tibor Széchenyi-díjas szociológus, egyetemi tanár adott közre egy tartalmas, vaskos összegzést az egykori pártfőtitkár 1956 és 1989 közötti időszakáról, vagyis arról a korszakról, amit úgy hívunk: a Kádár-korszak.

A hatalom évei alcímet viselő kötet persze az új megközelítés ellenére is lehetne ismétlő, netán unalmas, de nem az. Huszár Tibor akár szakmájából fakadóan és e könyvével igazoltan tudja, hogy a magyarok – rokonszenvtől függetlenül – a mai napig érdeklődnek Kádár János élete és politikai, történelmi szereplése iránt.  Ekként kihagyhatatlanul benne van a könyvben a kádári pályaív minden fontos állomása: Kádár politikussá válása, a Rajk-perben tanúsított magatartása, bebörtönözésének évei, az 1956-os forradalomban játszott szerepe, a hatalomra kerülése, és mintegy három évtizedes regnálásának megannyi érdekes, fontos részlete. A nagyméretű kiadvány sok korabeli fotóval bír, de egy-egy epizódot alátámasztandó, Huszár Kádárral kapcsolatos dokumentumokat is mellékel az egyes fejezetekben.  
A szerző nem kerüli ki a kényes témákat sem és alaposan elemez is azokat, hiszen a még mindig közérdeklődésre számot tartó kádári „misztikum” sok kérdést vet fel. A könyvből válaszokat kap az olvasó olyan kérdésekre, mint, hogy mi volt Kádár szerepe Nagy Imre kivégzésében, hogy valóban olyan nagy taktikus volt, mint ahogy egyesek állítják, hogy voltak-e igazi barátai és milyen volt magánélete, vagy, hogy miként élte meg a saját maga által felépített rendszer összeomlását?
A szerző többek között a következő szavakkal ajánlja a kötetet: „…könyvünk műfajában is különbözik az általam publikált elődjeitől:  életrajzszerűbb, talán olvasmányosabb, személyes mozzanatokra, indítékokra figyelőbb. Vélhetően ezt segíti a tudományos apparátus elhagyása, ami nem jelenti – jelentheti – azok figyelmen kívül hagyását. Ellenkezőleg, a könyv hasznosítja a nemzetközi és hazai forrásokat, amelyeket a kötetünk végén található művek jegyzéke tartalmaz.”