Időnként megrémülnek az erőlevest hörpölő gallok magyar barátai, mert – mindenféle kiadói nehézségek miatt – megszűnik az Asterix füzetek hazai kiadása.
Aztán megnyugodnak, mert újraindul.

Legutóbb az Egmont jelentette be, hogy nem tudja folytatni a Tintin és Asterix kalandjainak gondozását, s döntését olyasvalamivel indokolta, hogy megváltozott a kiadói koncepció. Sok képregényrajongó számára jelentett szomorú hírt a dán kiadó döntése, mert úgy tűnt, sokak kedvence csak a kalózkiadások formájában lesz hozzáférhető.
Hamarosan azonban örömteli hírrel ajándékozta meg a könyves közélet Asterix és Obelix magyar híveit: a Móra átveszi, és tovább viszi a kiadást. S, hogy ne csak pletyka legyen a kiadóváltás, a közelmúltban meg is jelent a sorozat újabb füzete: A perpatvar.
A kiadvány francia eredetije, a sorozat tizenötödik részeként, 1970-ben jött ki a nyomdából, és a René Goscinny – Albert Uderzo páros szellemes, ötletes, humoros sorozatának megszokott színvonalát képviselte.
A magyar rajongói vélemények szerint azonban A perpatvar némileg mégis kilóg a sorból, hiszen a megszokott, burlexbe illő fordulatok mellett a történet annyira csavaros, vagy inkább zavaros, hogy gyerekek nem, inkább csak felnőttek tudnak rajta jól szórakozni.
Azt azonban elismerik a hazai olvasók is, hogy az eredeti füzet megjelenése idején, egyértelműen a csúcson volt a sorozat. Ekkoriban még nem tartalmazott erőltetett témákat, önismétléseket, viszont friss és éles verbális és vizuális humorral készült.
De talán – és erről keveset tudnak a magyar rajongók – akkoriban már tisztában volt vele Goscinny és Uderzo, hogy sorozatuk, bármennyire is gyermekded kiadvány, mégiscsak a felnőtteknek készül.
Akárcsak hazai változata.