El sem tudom képzelni, mit gondoltak november közepén az Oktogon környéki élelmiszerboltokban dolgozók. Csak nem a kemping őrület tört ki ismét országunkban? Novemberben?! Á… Akkor viszont valami eddig ismeretlen vallás lépett ki a félhomályból és hirdette ki a világvégét? Karácsonykor? Nagyon eredeti… De akkor mégis, mi lehet az, ami miatt szatyorszámra veszik a konzerveket, száraztésztákat olyan emberek, akikről még csak azt sem feltételeznénk, hogy valaha menzán étkeztek?

Megsúgom: a felbolydulás okozói már megint az irodalmárok. Az Írók boltja idén is meghirdette nagysikerű kezdeményezését: kortárs írók dedikált szavait, kéziratait lehet tartósélelmiszerért megvenni. Egy szó három minőségi konzervbe, vagy tíz kiló rizsbe, száraztésztába kerül. Egy kézirat ára pedig kilenc konzerv, vagy harminc kiló száraz élelmiszer. Idén ötvenkilenc író és költő kéziratára lehet licitálni, többek között Kaffka Margit, Csukás István, Varró Dániel portékáira. Az adományok pedig Magyarország egyik legnagyobb szegényiskolájába, az abaújkerti Wesley János Többcélú Intézménybe fognak kerülni.
Egy hete vettem egy mondatot, és a közeli élelmiszerüzlet eladója nem kis csodálkozással mondott igent kérésemre, hogy a kosárral együtt vihessem át a harminckilónyi adományomat a pár háztömbbel arrébb lévő gyűjtőhelyre. Tegnap visszamentem – az eladó hölgy amint meglátta, hogy mit veszek, már kérdés nélkül is engedélyt adott a kosárral tett expedíciómra. Nem biztos, hogy rám emlékezett… Jó érzés, hogy az irodalomnak még van hatalma, még meg tudja szólítani az embereket. A versek rekord gyorsasággal fogynak, a közeli boltokat kifosztották, az írókat nap-nap után zaklatják új „papírfecnikért”.
December 6-ig tart az akció, addig remélem, minden irodalmat szerető fülébe eljut a hír: „Boldog lehet, aki ehet” (Juhász Ferenc) és akinek a segítsége révén mások ehetnek. A „fejszemosolygós” és hasonló gyöngyszemek megtalálása pedig örök emlék marad. Nekünk biztosan, de talán még a dedikálónak is…