J.D. Salinger esetében ugyancsak koncentrálnunk kell, ha a lényeget akarjuk kihámozni életművéből, ugyanis mindösszesen négy könyvet adott ki életében, s ezek közül is csupán egy a teljes nagyregény, a többi novella és kisregény. Salinger híres Zabhegyezőjét, anno még az átkosban is úgy reklámozták, hogy „a tinédzserek bibliája” – a kötetben található szabadszájú megfogalmazás miatt az első megjelenéskor több államban is betiltották. A most tárgyalt 9 című antológiája nem kevésbé felkavaró és briliáns összegzés, ezért is ajánljuk szívesen.

Már négy éve, hogy elhunyt a huszadik századi világirodalom egyik legnagyobb írója, J.D. Salinger, a Zabhegyező című regény szerzője. Salinger ritka mély nyomot hagyott az irodalomban, bár 1965-től már nem publikált új kötetet, különleges, legendáktól övezett személyisége a mai napig foglalkoztatja az olvasókat. A Zabhegyezőből minden évben 250 ezer példányt adnak el világszerte, de több más műve is érdemes arra, hogy „falják” a Salinger-rajongók.  A „szűkre szabott” életműből a nemrég Magyarországon megjelent (eredetileg 1953-ban kiadott) 9 című válogatás is egy komoly szelet. A kötetben az író kilenc novellája található, köztük Salinger irodalmi alteregójaként értelmezett Buddy Glass, aki családja történeteit meséli el. Az egyik ilyen epizód, az Ilyenkor harap a banánhal egy öngyilkosság története, melynek központi figurája a Seymour Glass.
Az Európa Kiadó ajánlójában olvashatjuk az új kötetről: „Salinger minden történetében ugyanarra koncentrál: a meg nem értett másság problematikájára, az intellektus olyan szárnyalására, melyet az átlagelme fel nem foghat, meg nem közelíthet, valamint a másság érzelmi kivetülésére mely mások számára ismételten rejtély marad. A legnagyobb rejtély pedig a halál, mely valamilyen abszurd és alig felfogható módon, de mégis logikusan következik a karakterből.”