A fenti címmel veretes irodalmi antológiát adtak közre az ünnepek előtt a legnagyobb magyar klasszikus írók, költők tollából származó művekből. A karácsonyi ráhangolódásban Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond és Nagy Lajos egy-egy remekét olvashatja a közönség.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy Magyarországon is nagyon nagy kultusza van a karácsonyfának. Nagy becsben tartják a magyarok ezt a jellegzetes ünnepi kelléket, mely tulajdonképpen a december 24-étől vízkeresztig tartó időszak központi része. A karácsonyfa díszítésének idejét, felállítását, díszei színének, formáinak milyenségét a legkülönfélébb hagyományokban őrzik hazánkban is. Arról pedig minden családnak van saját története, ahogy a fenyőfát megvásárolták, ahogy a papa a fejszével (vagy bármi mással) a tövét „belefaragta” a tartóba vagy, ahogy a fa feldíszítést követően véletlenül feldőlt, felgyulladt, stb. A karácsonyfa az ünnep tárgyiasult főszereplője, s valóban nem róla szól, mégis az „ő” csillogásán keresztül érti meg az ember az élet Krisztusban megszületett gazdagságát, örömét. Klasszikusaink is erről az örömről, erről a gazdagságról mesélnek műveikben, melyeket most akár az illatozó, s felékesített fenyőfa alatt is elolvashatunk. Az egyik jeles írónk jól jellemezte ezt a csodás, karácsonyfa fényei alatt eltöltött időt, amikor arról írt elmélkedve, hogy a szőnyeghasonlattal élve, mi emberek többnyire az életet fonákjáról ismerjük, de Isten az ünnepekkor, így karácsonykor is megmutatja az élet valódi színét is.