A fenti alcímmel adták ki Tóth Krisztina író, költő, műfordító legújabb kötetét, melyben a 67-es születésű szerző huszonöt novellával ünnepelte meg, hogy huszonöt évvel ezelőtt adta ki első kötetét. A Pillanatragasztó című összeállításban számos hétköznapi és attól jelentősen eltérő élethelyzet, epizód található, mind-mind a mesés tanulság kipattintásának okáért.

Mindig jó és logikus kérdés, hogy miért csak utólag ismerjük fel igazán, hogy egy adott életpillanat sorsfordító volt. Olyan jó lenne, ha mindig minden ilyen pillanatról tudnánk, már akkor, netán még előtte, hogy az bizony egy sorsfordító pillanat. De még tovább megyek: milyen jó lenne, ha ezeket a sorsfordító pillanatokat valamilyen különleges varázslattal, akár egy ragasztóval fixálni lehetne. Ez lenne a pillanatragasztó. És akkor akár így, akár úgy változna az életünk, a pillanatragasztóval rögzített idő megállna (Salute For Gothár Péter & Vámosi János!), és ebben a fixre fagyott időpontban mindent jól kitalálnánk, hogy akkor hogyan tovább és minek.
Elnézést, ha túlzottan is lefárasztottam volna valakit ezzel az elszállós, meditatív értelmezési résszel (közben csak a 15. Pink Floyd albumot hallgatom), de Tóth Krisztina Pillanatragasztó című novelláskötetében is hasonló összegzések megállapítására jutnak az epizódhősök. A szerző a legkülönfélébb emberkéket mozgatja meg egy-egy jópofa sztoriban való főszereplés ügyében: van itt madártani intézettel bajlódó arab fiú, kiállítótermi hulla, egy fejét vesztett vásárló, egy megőrülő művészettörténész tanár, erdélyi vendégmunkások és így tovább. A szereplők közös jellemzője, hogy nem ismerik fel a sorsfordító pillanatot, a halálugrás előtti menekvés egyetlen lehetőségét. Mielőtt azonban bárki valamiféle búskomor drámaiságra gyanakodna a Pillanatragasztó kapcsán, az téved, Tóth Krisztina, a maga jellegzetes bölcs és mégis maró humorával tálalja a különféle epizódhősök különféle kalandjait.