Minden korszak jó értékmérője, hogy miként ábrázolják művészei az aktuális fiatalságot, annak problémáit, örömeit, céljait, titkait, sajátosságait. Anna Gavalda Édes életünk című dupla-regényéből pont ezekre kapunk választ, kiderül, hogy milyenek a mai fiatalok, akik már nem gyerekek és még nem öntudatos felnőttek.

A dupla-regény talán olyan furcsa kifejezés (valójában nincs még ilyen, most találtam ki), de jól illik Anna Gavalda Édes életünk címkézésére. Az író új kötetében ugyanis két, egymástól valójában nem is annyira eltérő fiatal sorsot mutat be. Az első történet a huszonnégy éves Mathilde-ról szól, aki valahol nagyon is elpazarolta művészettörténeti tanulmányai során szerzett tudását, mivel egy olyan cégnél dolgozik, ahol az a feladata, hogy különböző internetes oldalakra ír be kamu kommenteket.  És bár emellett Mathilde elvan, nagyjából jól van, de ahogy mondani szokták: „csak viszi a víz”, különösebben határozott cél nélkül sodortatja magát a hétköznapok és bulis víkendek egymásutánjában. A közel unalmas munkán, a rendszerint hétvégenként érkező zajos és bódult bulik, valamint félromantikus pasizások mellett nemigen történik vele semmi különös.  Azaz, egyszer csak mégis: egy ideiglenesen rábízott nagy halom pénz elvesztése mindent megváltoztat és Mathilde kizökken a mókuskerék életből és valami egészen másra lel rá.
A másik történet hőse – a különös nevű, huszonhat éves Yann – szintén egyetemista és ugyancsak jellegzetesen monoton egykedvűségben éli meg, amúgy relatív jólétben mindennapjait – egy elektronikus eszközöket bemutató stúdió munkatársaként és hűvös viszonyt ápoló barátnőjével.  Yann sorsa is egy csapásra megváltozik, amikor egy különös házaspárral beszélgethet. Rájön, hogy addigi élete csupán unalmas és érdektelen mása egy feltételezhetően jobbnak és izgalmasabbnak.
Az 1970-es születésű francia író-újságíró Gavalda 1999-ben lett híres Csak azt szeretném, ha valaki várna rám című elbeszélés-gyűjteménye nyomán, melyben máris jelentkeztek a  „gavaldai” jellemzők:  az emberi sorsok érzelmekkel, kivételes lelkülettel és nem utolsó sorban kellő bátorsággal való megváltoztatása. A párizsi illetőségű írónő elbeszéléseiben és regényeiben mindig nagy hangsúlyt fektet az emberi élet értékének újraértelmezésére, az újrakezdés lehetőségének fontosságára, ahogy teszi ezt a most ajánlott Édes életünk című kötetben is.