Ki ne játszott volna el a gondolattal, hogy mit csinálna a lottó főnyereményével. A magunkban és másokkal átrágott „milliomosi tervek” között számos verzióban szerepel a szép nagy ház(ak), a világkörüli utazás(ok) és a rokonok barátok adósságainak visszafizetése, hogy a magunkéiról már ne is beszéljünk. Arra senki sem, vagy csak bődületesen kevesen gondolnak a lottóötös százmillióinak reményfényében, hogy a stexet hagynák a francba, hogy nehogy elveszítsenek mindent.

Grégoire Delacourt Franciaország új irodalmi üdvöskéje, a felkapott zseni, akinek műveit, így ezt a most Magyarországon megjelentet is megfilmesítették, díjazták. Ha leegyszerűsítjük, akkor fentiek fényében jó lesz Delacourt-ra hallgatni. A Vágyaim listája című új regénnyel csak az a gond, hogy főhőse, a kisvárosi rövidáruboltos éppen ellenkezőképpen tesz, mint, hogy azt bárki is remélné a nagy lottónyereménnyel ölében. Jocelyn Gourbette ugyanis pont a világi mennyország, a féktelen és végtelen gazdagság küszöbén döbben rá, hogy a lottómilliókkal tulajdonképpen mindent elveszíthet, amit addig fontosnak, értékesnek talált. Konzumidiótáknak kedvező korunkban bizony komoly merészségre vall, ha arról írunk történetet, hogy az emberi kapcsolatok, a szellemi-, lelki értékek minden, még a pénzhalmoknál is többet érnek. A világ értékítélete sekélyes, de nagyon nehéz ma moralizálni és még nehezebb lelkiségen, érzelmeken tova szökkenve intelligens, tiszta embernek maradni. Akit mégis érdekel ez az út, és persze maradna a művészetek nyújtotta kedves humanizmusnál, annak mindenképpen ajánlható Grégoire Delacourt új regényét elolvasnia. Már csak azért is, mert a kiadó a szerzőtől idézve nem kevesebbet állít a kötetről, mint, hogy annak hatása az első, csodálatos szeretkezéssel azonos módon röpíti a fellegekbe, aki találkozik vele.