Az évtizedek óta forrongásaitól hangos muszlim világról főként politikai és katonai jellegű híreket hallhatunk a médiából. Igen kevés jut az iszlám országok hétköznapjairól, kortárs kultúrájáról a nyugati közönséghez. Néhány ponton azonban úgy tűnik, van áttörés e tekintetben. Például az irodalomban, Elif Shafak írónő – hazájában és világszerte is népszerűvé vált realista és empatikus érzékkel megalkotott – regényei révén.

Elif Shafak A bolhapalota című könyve nem is nagy túlzással a Wim Wenders rendező által készített Millió dolláros hotel című film egyfajta parafrázisa, átirata a törökországi viszonyokra passzintva. Valamelyest ismerve a hírekből, az internetről a muszlim világot, úgy vélhetjük, hogy ezt a vallást bíró országokban, ahol a szigorúan betartják és betartatják a hagyományok parancsolatait, nem létezhet szubkultúra és nem létezhetnek szubkulturális rétegek sem. Pedig így van, sőt, egy a nyugatihoz tulajdonképpen nagyon is hasonlító közeg, mely nem feltétlenül köti életét a szorosan vett iszlám tradíciókhoz, igenis a nyugati életformák törökországi leképzéseinek nyomvonalán éli életét. Shafak új könyve is erről szól, s a Nagy Britanniában született negyvenkét éves írónő ezúttal kifejezetten szélsőséges emberekről mesél, de nem vallási vagy politikai szélsőségesekről, hanem a klasszikus értelemben vett modern társadalom perifériáján élő szélsőséges létformákat ábrázolja. Maga a bolhapalota szó is ennek a társadalmon belüli mini-társadalomnak kissé ironikus gúnyneve. A hely ugyanis, telis-tele van mindenféle élősködő s léha, céltalan életmódot élő figurával, ahogy az említett Wenders filmben bemutatott szubkult hotelben.
A könyv gondozásáért felelős Európa Kiadó ajánlója is e fent említett kiindulópontra tette a hangsúlyt, amikor többek között így sorolja a Bolhapalota lakóit: „…alkoholista egyetemi tanár, aki válása után harsány barátnője vállán lel vigaszt; a meleg ikerpár, Celal és Cemal, akiket gyermekkorukban elválasztottak egymástól, de felnőttként közös fodrászszalont nyitottak. Szintén a ház lakója Keménydió Metin és FeleségeNágya, akit a szinkronszínész Metin folyamatosan megaláz; az Égszínkék Szerető, aki nem tud mit kezdeni az élet nehézségeivel. Itt él még az idős gyűjtögető, Madame Néni, Higiénia Tijen, akinek kislánya tetves lesz, a kábítószerfüggő Sidar és kutyája, Gaba, az iskolás Muhammet és szülei, a cseppet sem mindennapi Lobbanékonytermészetűfi család, és persze Hadzsi Hadzsi, aki dzsinnekkel teli különös mesékkel traktálja az unokáit, őrületbe kergetve ezzel a menyét.”