Novellista, filmrendező és zen buddhista pap. És nő.  Az 58 éves Ruth Ozeki kanadai-amerikai, akinek apja amerikai, anyja japán, nem egy hétköznapi alkotó. Új regénye, Az idő partjain is kicsit hasonló eddig életútjához: többkultúrájú, többvallású, és összetett módon emberközpontú.

Három generáció tagjának összefonódó történetét olvashatjuk Az idő partjain című új Ozaki regényben. A könyv három főszereplője, egy japán tinédzser lány, az ő egykori buddhista apáca dédnagymamája és egy holland újságírónő. A három egymástól független, de egy láthatatlan lelki szál miatt összetartozó sorsfonál a világválságban és természeti katasztrófákban élő mai Japánban kötődik egybe.
Ruth Ozaki nem titkolja, hogy hősei, az egyén harcait megélő nők, ha lassan is, de biztosan közelednek a buddhizmus által nyújtott békesség, megnyugvás felé. Az újságíró, akit a kötet szerzőjével azonos módon szintén Ruthnak hívnak, vélhetően Ozaki regénybeli kivetülése. Az a személy, aki japán származása és tengerentúli gyökerei mellett a keleti és nyugati kultúra és vallás együttes összhangzatát is birtokolja. Ő az, aki a dédunoka által az egykori apáca dédiről készített életrajzot egy cunaminak köszönhetően megtalálja és megérti belőle saját és mások életére is a legbölcsebb és leginkább magától értetődő utat. Jól is jön ez Ruthnak, mert éppen írói válságban van, és jól jön a felfedezés az iskoláskorú unokának, aki megelégelte osztálytársai terrorját.
Az európai olvasók számára talán túlzottan is misztikusnak és filozofikusnak ható történetet többek között három kérdéssel is ajánlja az érdeklődők számára a magyar kiadó: „Hogyan változtatja meg a szereplők életét mindaz, ami a múlt ködéből felbukkan? Mit tehet gyötrődő rokonai lelkéért halála előtt a vén Dzsiko? Vajon mit jelent az időben létezés és hogyan segíthet a buddhizmus vagy a modern fizika, esetleg egy kamaszlány kegyetlen naplója ennek megértésében?”