Engedtessék meg nekem, hogy egy hangyabokányit ultramacsó legyek, és Anton Disclafani Veszélyes vágyak című új könyvét ne ítéljem meg túl erősen. Tenném ezt, ha szabad, mert szerintem ez a történet kissé túl lett írva. Amúgy trendek alapján, a ki tudja milyen burkolt (?) vágykeltés és álnaív rácsodálkozókat kiszolgálandó – laza kis közhelygarmadával spékelve.

Miért ajánlom mégis a kedves olvasónak a Veszélyes vágyak című regényt? Nos, a válasz egyszerű: mert Andton Disclafani a fenti botorságok ellenére is profi mesélő és hitelesen szentimentalista, az érzékiséggel kapcsolatos fokozásairól már nem is beszélve. Az összegzésnek is mondható cím ezért lett „Leányregény lányoknak”, hogy legalább azok kapják kézhez a kötetet, akiknek szól. A pasivilág szerény véleményem szerint rendesen szétröhögné magát a sztereotípiáktól hemzsegő sztoritól. Mert ki ne hallott volna már számos könyvben és persze filmben, a természet által talán idejekorán ugyanakkor nőiességgel erősen felékszerezett kamaszlányról, aki egy drámai fordulatnak köszönhetően a biztonságot adó otthonból hirtelen a vad és veszélyes kolostorba/nevelőotthonba/börtönbe/kollégiumba kerül. És ki ne gondolná, hogy az előtte szemérmes, félénk, kedves, nyitott és szolid leánykából nem is olyan sokára, a dúvad új környezet hatására egy vakmerő, nagyszájú, zordon és szilaj, agresszor vamp válik, aki a rideg és szigorú zárt intézet ellen lázadva, annak első számú közellensége és persze társai körében közkedvelt vezérszukája lesz. Aki most lepődött meg, ma már híradót se nézzen, ez a világ nem neki való. A többieknek viszont kifejezetten izgalmas lehet a kérdés, hogy mit is kezd majd magával egy világtól elzárt lovas táborban a főhős Thea, aki szülei halála miatt rákényszerített iskolarendszerben kénytelen azonosulni a világ kegyetlenségével, a barátsággal és saját ébredező szexualitásával.

A kiadó ajánlója ennél sekélyesebb: „A Veszélyes vágyak botrányos szerelmi története és szívszaggató családi drámája lebilincselő, elragadó olvasmány szerelemről és testiségről, családról és otthonról, jómódról és társadalmi helyzetről.”
Én megmondtam. El kell olvasni a könyvet.