Jó kis bulvárcím lehetne a fenti sorból, ha nem tudnánk, hogy nem egy perverz gyilkosról, hanem az egykori legendás gitárkirályról, Jimi JHendrixről van szó, aki bizony nemcsak hangszere Paganinije volt, de tényleg „együtt hált” vele a színpadon is, sőt, foggal pengette húrjait, de volt, hogy miközben szólózott rajta, egyszerűen felgyújtotta. Hendrix megismételhetetlen volt. Most maga meséli el mindezt a Nulláról indulva című kötetben.

A rocktörténelem-írók a világ legkönyörtelenebb és legfurcsább írói, Albert Goldman, Elvis című könyve például nemcsak, hogy lerombolja a memphisi gitáros-énekes galaxisnyi legendáját, de az alapoknál is lejjebb hatol: Elvist úgy ábrázolja, mint egy aberrált, akaratgyenge, ostoba senkit, aki szinte csak másoknak köszönhette dicsőségét.
Nos, valahol az ilyen írói húzások miatt lett keletje azoknak az életrajzi könyveknek, melyeket maguk a művészek, zenészek írtak, avagy diktáltak tollba személyesen. Jó példa erre a jó pár éve magyar nyelven is olvasható jazzcsászár Miles Davis életéről szóló könyv, vagy a most megjelent Jimi Hendrix életrajzi kötet. Hendrixről a rockfanoknak fontos tudni minél többet, ugyanis nélküle minden máshogy alakult volna a rockzenében, a korábban csak néhány ágat jelentő nagy alapműfaj ugyanis pont Jimi Hendrixnek köszönhetően bomlott százágú, terebélyes rockágra-bogra. JM két dolgot adott a világnak: az egyik – felpörgetett életével, kitartó szorgalmával és korai halálával – a rockzenészi pálya hitelességének tökéletes igazolása és az az előtte senkiéhez sem hasonlítható szólógitárosi technika, melyet utána már viszont minden valamirevaló gitárosnak követnie kellett.
A Nulláról indulva című biográfia ezeken túl nem egy eredeti történet: a szegény sorsból tehetsége és kitartása, no meg tényleges szerencséje révén a nagyvilág stadionszínpadaira felemelkedő afro-amerikai zenész srác históriáját már sokszor megélték. A rock and roll őshazájában számos ilyen sztori van, és ez így van rendjén, a rock nem az uralkodó osztály zenéje, bár néha egész bonyolult és különös módon beleszeret, és természetesen manipulálva terjeszti, és baromi jól megél belőle.  
Hendrix kemény legény volt, csavargásból élt, majd katonának állt, ahol mázlival minden durvább dolgot megúszott. Mindezekről beszámolva azt is elmondja, hogy hosszú évek magánéleti és alkotói válságai után végre megtalálta zenész-alkotói önmagát, de mindez akkor vált igazi értékké, amikor Chas Chandler, az Animals együttes tagja felfedezte és az Egyesült Államokból „átimportálta”, áttelepítette Angliába. Jimi itt aratta első velőt rázó sikereit, valahogy úgy, ahogy a Beatles tette hazájától némileg távolt, Hamburgban.  
Így vált Jimi Hendrix királlyá, a gitárosok elsőszámú, virtuozitásban és őrültnek tűnő technikai megoldásaival megismételhetetlenné. És tényleg pengette a fogaival a húrokat, harapdálta, ette, amíg fel nem hasadt a szája és vérezni nem kezdett a szóló alatt.  Nem nagyon voltak rá szavak, hogy milyen varázslatokra volt képes a hathúroson, a Nulláról indulva-ban azért el-elárul egy-egy titkot, hogy miként jut el egy kis senki a legnagyobbak fölé. Követői a mai napig, sokkal-sokkal jobb körülmények, modernebb hangszerek és kütyük ellenére is csak kullognak utána – Hendrix forever, nullától végtelenig.