Pár éve, okulva az áldozattá válásból hasonló mozgalom indult, ugyancsak a nőtársadalomban, Kamukérő címmel, mottóval, a naívan befogadó, elfogadó nőket anyagilag (és nemkülönben érzelmileg) kifosztó, megcsaló férfiakról.

Akkor egy könyvből indult el egy országos hálózattá növekedett rendszer, melynek keretében nők segítették a másikat azzal, hogy megosztották a nagyvilággal eseteiket, életüket. Az Egyasszony szerzője ennél is tovább megy, a női sors legmélyebb és legmagasabb pontjait érintve mutatja be egy gyermekei életéért küzdő, aggódó, a betegségekkel és halállal is viaskodó édesanya harcait, testi-lelki bajvívásait.
„Péterfy-Novák Éva terapeutája tanácsára kezdett írni; pszichológusa javasolta, hogy beszélje ki magából, írja meg súlyosan értelmi fogyatékos kislányával töltött hét évének, a kislány elvesztésének, kisfia halvaszületésének, első házasságának fájdalmas történetét. Így született meg az Egyasszony című blog, amelyet nem várt módon ezrek kezdtek követni, és amelyből sokan merítettek erőt az addig elhallgatott, fájdalmas történések kibeszéléséhez, megvitatásához, feldolgozásához. A blog szövegei – amelyekből most könyv születik a Libri Kiadónál – semmit nem tagadva, nem szépítve mutatják meg a veszteség utáni továbblépés és az elfogadás folyamatát”

– olvashatjuk egy virtuális meghívón a Facebook felületén és ebből is tudhatjuk, hogy az idén megjelent Egyasszony című kötet máris a közbeszéd tárgya lett, ahogy jó pár, elsőre tán nem olyan közérdeklődésre számot tartó könyv esetében volt ezt már így. Péterfy-Novák Éva azon írók sorába állt, akik nem készültek írónak, de életük egy pontján túl egész egyszerűen nem tehettek mást. A drámai sorsszakaszok, tragédiák, traumák feldolgozásának eme módja ugyanakkor mégis hasznos, és mint látjuk, nemcsak az olvasónak, de a szerzőnek is. Fantasztikus erőt kaphatunk a regényből, akár fiatal nők, kezdő édesanyák, vagy idősebb, netán nagymamaságot már megélő asszonyok vagyunk.