Túl az Óperencián

Ahogy arról már korábban is írtam, jelenlegi irodalmunk mostani korszakában az alkotók más írott alakzatok adta kereteket használják regényeik, elbeszéléseik formába öntéséhez. Valahogy így van ez Móró Piros Sorskönyvével is, a szerző azonban nem az átformálással, hanem a tartalommal teszi műve karakterét fajsúlyossá.

Hogy lehet a dunántúli falu végéről Kalifornia metropoliszáig eljutni? Nos, a becs- és kalandvágyóknak rossz hírünk van: sok küzdelem és még több kitartás kell hozzá. Móró Piros Sorskönyv című regényében még az is hozzájön, hogy a főhősnő egy 70-es, 80-as években szocializálódó ember, akinek egész egyszerűen elege lesz a „rendszerből”.  S a lázadozások egy időben ugyan abbamaradtak, s ekkor a pénz, a karrier, a hatalom elfedte az ifjonti hév diktálta reformeri gondolatokat, aztán mégis a sarkára áll és… és disszidál. Az amerikai álmot megélő magyar lányból a tengerentúli helyen töltött két masszív évtized végül egy olyan gondolkodó nő válik, aki nemcsak szülőföldje után olthatatlan vággyal marad teli, de sok olyan tapasztalattal, életbölcsességgel, melyet csak a klasszikus kapitalizmus/demokrácia adhat az azt megélőnek. Igaz mese ez a szegényember legkisebb, talpraesett, s győzelemre született gyerekéről, aki felmenőinél mindig okosabb.