Ottlik Géza örökbecsű bölcseletével kezdve ajánljuk az olvasók figyelmébe a pár hónapja a boltokba került Macskatéka című könyvet. A szerző Budai Attila az ember legjobb barátját – igen, a másik kaszt meglátása alapján – vagyis a macskát állítja középpontba, hogy a sokat vitatott állatfajt és a köréje épülő kultuszt bemutassa.

Vidám és extrém történetek macskákról – röviden így foglalhatnánk össze Budai Attila Macskatéka című könyvét. Az epizódfüzér emellett nem áll távol a tudományos megállapításoktól, elemzésektől sem, de ki ne hagyjuk a könyv tartalmát erősítő huszonöt egyedi hangulatú illusztrációt. Azt talán sokan tudják, hogy a macskák amolyan megosztó személyiségek – tehát vagy utálják őket, vagy bolondulnak értük.  Azzal minden bizonnyal mindenki egyetért, hogy a tárgyalt kötet szerzője az utóbbiak közé tartozik, a premier kapcsán kiderült, hogy Budai Attila nemcsak, hogy évtizedek óta hű rajongója a cicáknak, de könyvtáros, bibliográfus, irodalomtörténész létére komoly tárházát birtokolja a macskafélékről szóló tudományos és irodalmi írásokat, emlékeket. Az egyszerre tudománytörténeti összeállítás és irodalmi csemegekosár ajánlója záruljon a címsorban idézett Ottlikkal: „…a kis prémes ragadozót semmi más módon nem lehetett volna ezer és ezer éven át hozzánk szelídíteni, mint rendíthetetlen, ellenszolgáltatást nem váró, feltétel nélküli szeretettel. A szépsége abszolút imádatával a szabadsága, függetlensége teljes tiszteletben tartásával. Ha ez sikerült, az emberiség nem lehet egészen elveszve.”