Amikor az alcím szerint „Szerelmünk és világunk állapotáról” a „Globális bordély” címmel ad ki könyvet egy író, akkor talán joggal gondolhatjuk az amúgy több, is mint letisztult borító fölött merengve, hogy Salamon Pálnak nincs jó véleménye sem a szerelemről, sem a világról. Nagy Lászlótól egészen Karafiáth Orsolyáig lapozhatjuk végig agyunkban a költészet szerelemről szóló modern és posztmodern hajtásait, s lehet, hogy a megélt valóságot egybevetve ezekkel Salamon Pál megállapítására jutunk. Lehet.

Egyesek szerint mind a globális, mind pedig a bordély egy kultúra, de azért ne vaduljunk, főleg itt a recenzió elején. Salamon Pál jó érzékkel csapja fel a Globális bordély címmel a szunnyadni készülő elménk tekintetét, így vonva érdeklődésünket köreibe. Ki ne akarná tudni, hogy végül is mit jelent a címbéli szópár?
A kötet kiadója, a Kalligram ajánlásában arra az összegzésre hívja fel a figyelmet, hogy „…amilyen a szerelmünk, olyan nemzedék születik”.  Ennek a költői zanzának pedig miért is kellene ellenállnunk.
Az idén megjelent kötet kapcsán egy szakértő, elemző így fogalmazott Salamon Pál új munkájáról: „egy önéletrajzi regénybe oltott korszakregény”. Ez támpontnak sem rossz, tehát akik olvasták az író korábbi műveit, illetve tudói a szerző bio- és bibliográfiájának, azok egy sorba is beleilleszthetik a Globális bordélyt. Ugyancsak fontos megállapítás Salamon könyvéről, hogy a cím nem szexuális, hanem morális állapotra utal, így a blikkfangosság máris jól cseng. A regény egyben egy olyan önéletrajz, mely a holokauszt illetve a második világháború, valamint az azt követő enyhülő, de a főhős és családja számára mégis zordnak megélt korszak(ok) leírása is.
A könyv júniusban, az Írók Boltjában tartott premierjén elhangzott: „A kötet túllép a személyességen, a regénynek az elmélkedő, illetve a történeti időben tartott különböző utazásai valamiféleképpen a 20. századi emberi és történelmi állapot válságára mutat rá.”  Ezzel egy picit tehát meg is kaptuk a választ a világ állapotának mérlegelése témakörre, na, de mi a helyzet a szerelemmel?  Az is válságba jutott volna Salamon Pál szerint? Mielőtt ez is megválaszolásra kerülne, megtoldjuk megállapításaink gyűjteményét azzal is, hogy az új művet fogadó kritikusok némelyike szerint az író mozaikos szerkezetű regényével egyben a mai és az elmúlt évtizedek irodalmát is megújítani szándékozik. És akkor nézzük a kötet legizgalmasabb részét, a szerelmi tárgykört, mely ilyen szempontból mégiscsak egyszerű és mégsem. A szerelem egy életelv megnyilvánulása, a gyűlölet ellen tenni akaró, a gyűlölettel szemben a szerelemre, a szeretetre építő, és csak azzal számolni akaró ember hitvallása és életprogramja. Ezek szerint, úgy vélem, a szerző bátran néz szembe a világ morális válságával, mert tudja, hogy értő és megértő olvasóival együtt kinccsel szívükben a szerelmet, a jót választják majd, jöjjön bármi is.