Láttunk már ilyet. Peter Greenaway A szakács… című filmje, vagy Hrabal sok novellája regénye, Krúdy Szindbádjának iskolát teremtő étkezése, Ferreri Nagy zabálás-a, de akár a sorozattá nemesedett Hannibal című horrorszéria is jó példa lehet az evés és a szenvedélyes élet kettős forgatagának ábrázolására. Most egy hölgy tett egy próbát, hogy elkalauzolja a nyitott elméket és éhes gyomrokat egy húsüzletbe, ahol etetés és szeretés egyet jelent.

Bíró Zsófia A boldog hentes felesége (alcím: Etess és szeress!) című kötete most került a könyvesboltok polcaira és kis túlzással máris forradalmi üzenetnek vehetjük. Hogyne tennénk ebben a mai korban, amikor egyre másra szólják le a hagyományos magyar, természetesen jó húsos menüt, nem nézve, hogy a honi konyha ezerféle ízletes és nemkülönben módjával fogyasztva egészséges változatot kínál. És hát a trend az ugye dominál, mit lehet tenni, a tisztafejű testhívő, léttudatos bulvárfogyasztó (van ilyen?) csak a ma újságíró-szerkesztőinek hisz, mit törődik ő a zsigeri, jó magyar koszt adta mámorokkal, érzékiséggel. Pedig kéne, hogy törődjön, s Bíró Zsófia sokat dolgozott könyvének létrehozásával, hogy ezt elérje.
A bevezetőben jelzett gasztro-irodalmi hagyomány tehát folytatódik, s A boldog hentes felesége így üzen (ezzel ajánlva a kiadó által a remek regényt): „Az én csillagom a zsírban hisz. Meg van róla győződve, hogy a világban azért van annyi baj és boldogtalanság, mert az emberek megvonják maguktól az éltető zsírt, még a tejben meg a tejfölben sem tűrik meg, és sovány, zsírtalan húsokkal kínozzák magukat, amik, ha akarnának, se tudnának finomak lenni, hiszen miben oldódjanak az aromák meg az ízhordozó szabadgyökök, ha egyszer egy szikra zsír sincs bennük? Ezért aztán mi minden nap húst eszünk. Kivéve vasárnap, akkor zsírt.”