Egykor voltak az úgynevezett pöttyös könyvek, aztán jöttek a csíkos könyvek. A 70-es, 80-es években divatos sorozat célja a bakfis lányok világlátásának és érzelmi fejlődésének tapintatos terelgetése volt – a világirodalom erre avatott szerzői által. Úgy tűnik az e szándékkal írt művek reneszánszukat élik, Abby Clements angol írónő Vivien Mennyei Fagylaltozója című regénye pedig elődei méltó folytatása.

A regény címéről nekem még a zseniális szürrealista, jazztrombitás, matematikus író, Boris Vian is beugrott, de a túlvilági elnevezés ezúttal egy inkább hiperrealista mű címkéje. A történet pedig alapon nem túl bonyolult: Imogen és Anna megöröklik nagyijuk egykor szebb napokat látott fagyizóját. A helynek ugyan van patinája, de nincs sok vendége, így a két ifjú főhős-leány meg kell, hogy küzdjön a vendéglátóipar minden akadályával. A lányokat nem ejtették a fejükre, eltervezik, hogy míg egyikük a boltot viszi, addig a másik gyorsan Olaszországba utazik, hogy ott elvégezzen egy fagyifőző gyorstalpaló tanfolyamot. A negédes (mi más?) cukrászati kalandregénybe elvárható módon kerül bele a szerelmi szál, Imogen és Anna így nemcsak az édesipar fortélyait, de szerelem titkait is elsajátítja. A regény végéig, de nem tovább, kérdés marad azonban, hogy a két fiatal hölgy számára mi lesz az elsőszámú életcél: a nagyi egykori fagyizójának megtartása vagy a forró és ízletes szerelemben való elmerülés?