Hajnóczy kilovagolt az irodalomból

És bár a huszadik második felének egyik jelentős írója, sokak szerint egyenesen az egyik legfontosabbja volt Hajnóczy Péter, mára valahogy mégis nyugvópontra tért kultusza. A Halál kilovagolt Perzsiából legendás kisregény szerzője sokáig a szinte félve undergroundnak nevezett új irodalmi generáció tagjaként vált ikonná. Korai halálával pedig minden addigi műve új, és teljes értelmet kapott. Igazi értékelése a rendszerváltás utáni évekre várt.

Jelentések a süllyesztőből című összefoglaló kötettel lepte meg a Magvető Kiadó nem is olyan rég az Hajnóczy-rajongókat. A misztikus életpálya leírást az utókorra hagyó író munkásságának – akkor úgy tűnt – teljes gyümölcskosarát a 2011-es „Összegyűjtött írások” című meglehetősen vaskos kötet tartalmazta. A teljesség igénye szinte maradéktalanul tárta az ezredforduló utáni olvasóközönség elég a 39 éves korában elhunyt szerző életművét. Akkor ezzel a könyvvel és az említett, leghíresebb művét feldolgozó filmes átirattal a hálás utókor valóban kalapot emelt a hányattatott sorsú alkotó előtt. Aztán mégis volt folytatás, és pár hónapja kiadásra került a Jelentések a süllyesztőből című kötet. A kiadvány immár kisalakú formában, főként a szociografikus írásokat tartalmazva került az olvasók elé. Talán pont az előbb említett, Hajnóczy magas irodalmi munkái előtt való tisztelgés miatt válhatott a szerkesztők fejében és később kezében újragyalulás tárgyává az életmű, s maradt lecsupaszítottan csak a riport forma, amiben az író páratlanul jó, de mondhatjuk nyugodtan, korszakalkotó volt.  Igen, Hajnóczy Péter pont ezzel kivételes tudás birtokában lovagolt ki az irodalomból, hogy egy annál még magasabb szférába térjen. Maga a téma, az ahhoz illő testközeli látásmód, a szövegezés hol hétköznapian hiteles és puritán nyelvezete, hol pedig a jegyzőkönyvszerű hangulata tette mérföldkővé Hajnóczy Péter műveit. A könyvben  többek között megtalálható a sokak által legtöbbet emlegetett 1975-ös „Az elkülönítő” című riport, az „Ezerarcú skizofrének” című írás, valamint a szikár egyszerűségével és ridegségével borzoló „A Népköztársaság nevében” című ügyleírás. A kiadvány utolsó fejezetében – mint egy desszertként – kapunk egy jó adag  velőt rázó irodalmat, melyek között ott van a szintén sokat emlegetett „A nagy jógi légzés” című novella is. A könyv meglehetősen sűrű anyagnak tűnik, sokszor le kell venni a polcról, már csak azért is, mert Hajnóczy önmagához visszatérő elem – az a fajta addiktív hívságokról beszámoló író, aki olvasói számára függőséget okoz.