Több is, mint izgalmas, egyszerre turisztikai és szociografikus, valamint valamelyest mégis csak irodalmi kötet lett Bornai Tibor Ültünk a mólón – Balaton 2013-2014 című könyve. No, persze, mondhatják sokan, könnyű a KFT együttes billentyűsének ilyet írni, hiszen az ő szerzeménye a Balatoni nyár című örökzöld sláger.

No, de miért ír egy zenész? – tehetnénk fel az okvetetlenkedő kérdést, ha nem lennénk elég érdeklődők. De már pedig azok vagyunk! Mert valljuk be őszintén, hogy kifejezetten izgalmas, amikor egy társművészeti ágból az irodalom pástjára érkező alkotótól olvashatunk valami magvasat. Bornai Tibor idén nyáron megjelent könyve is ilyen, és hát csak utalnunk kell a rockszínpadi megmozdulásaira, megnyilvánulásaira, onnan ismerős habitusára, mert ez pont ezért egy hiteles írás. Bornai ugyanis, mint érzékeny művészlélek bizonyára különleges látásmóddal felvértezve figyelte meg az amúgy is költői balatoni tájat. A címből máris adódik a balatoni körutazás ideje, Tibor barátunknak egy egész éve volt rá, hogy a maga látásmódja alapján térképezze fel a Kárpát-medence egyik legszebb tájegységét.  A kötet érdekessége, hogy Bornai nem törődik a – mit tagadjuk, jelenlévő – giccses világérzéssel, mely egyben sok esetben utalás is a balatoni retro feelingre, hanem inkább előre tekint, és a magyar tenger 21. századi állapotáról, életéről, hangulatairól, zamatáról, utánozhatatlan atmoszférájáról mesél.
Az Ültünk a mólón egy remek útleírás, ahogy a kiadó ajánlásában olvashatjuk: „a nagy elődök nyomában járva-kelve”.