Ha belehallgatunk a magyar Syrius együttes 60-as években készült első felvételeibe és az évtizedekkel rögzített számokba, akkor bizony az kell, hogy mondjuk, hogy ez ég és föld. A hazai avantgarde jazz-rock istenek ugyanis – mi mást tehettek? – a korszak szűklevegőjű közegében próbáltak túlélni és alkotni.

Ha a 60-as, 70-es évek Táncdalfesztivállal „mérgezett” tömegeinek nem is mondott sokat a Syrius neve, de a fővárosi és egyes vidéki rock- és jazzklubok igenis trónokat állítottak a zenekarnak.  Ennek ellenére a banda a Táncdalfesztivállal kezdte szerzeményeinek publikálását. Az évek folyamán a túlélésért folytatott „kultúrharc” után jöttek az együttes tagjainak kidisszidálásai, majd a rendszerváltás és a nagy visszatérések, s a legutóbbi években a legendás muzsikusok halála – mint stációk a Syrius valóban kálváriaszerű történetében.
A nemrég megjelent „Fáradt a nap” című összeállítás az együttes a kezdetektől az 1977-ig tartó szakaszban megjelent kislemezeiket tartalmazza. A vájt füleknek oly kedves műfajok közül van is itt minden: ős-beat, jazz-rock, progresszív rock és elementáris etno-avantgarde.
A korongon 25 szám található, a Syrius három, egymástól jól megkülönböztethető korszakát megjelenítendő. Az első tucat dal a már említett Táncdalfesztivál giccsektől sem mentes korszakát idézi, amikor a silány és ostoba táncdalok mellé mégis be lehetett csempészni egy magasabb színvonalat, igaz, nem minden sérülés nélkül. A másik korszak már egyértelműen a progresszív törekvések megvalósulását mutatják, végül harmadik 1978-ig tartó periódus a rock előtérbe kerülésének jegyében fogant dalokat vonultatja fel. Az antológia így nemcsak hiánypótló és összegző kiadvány, de egy több évtizedet átölelő rockhistória, egy ízig-vérig magyar, tehát édes-bús de tanulságos és természetesen patinás értékeket hordozó, hangos rockmese.