Az úgynevezett átkos egyik komoly bűne volt a magyar leleményesség, a magyar találmányok, a magyar ipar kiemelkedő teljesítményeinek elfojtása. Ezért is emlékezünk szívesen egyfajta érzelgős nosztalgiával a több mint fél évszázados múltra visszatekintő honi járműiparra, s azon belül is a motorkerékpár-gyártásra. S hogy könnyebb legyen emlékezni, a 2004-es első rész folytatásaként nemrég megjelent a Csepeli történet című kötet.

Az első résznek is aposztrofálható Csepeli motorkerékpárok című ipartörténeti kiadvány után tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a szerző, Ocskay Zoltán újra meglepje az olvasókat a magyar motorkerékpár-gyártás históriája következő fejezetét taglaló kötettel. Az író egyfelől „újra felmondta a leckét”, vagyis a kezdetektől a WM250-es típus megjelenéséig tartó szakaszt is újravette, majd folytatta a márka fejlődésének további fejezeteit a legendás P21-ig, azaz a Pannónia megjelenéséig.
Az első könyvtől is eltér az új kiadvány, hogy a szerző az eredeti gyári dokumentumokkal, rajzokkal, táblázatokkal, műszaki elírásokkal, valamint levéltári adatokkal toldotta meg írását. Emellett kiemelt és új szerepet kaptak az egykori gyári dolgozók visszaemlékezései is. A szakma és a márka rajongói számára is kiemelten lényeges fotók anyaga is frissült, a négyszáz fénykép egy jelentős részét eddig még nem publikálták.

Távoli időszak ez, már ami ezt az ipartörténeti távlatot illeti, hiszen a Csepel 250-es 1951-ben gördült ki a gyárból először. A korszak irányítási trendjeitől eltérően a gyár meglepő mértékű önállóságot kapott, így a tervezés és kivitelezés, gyártás is gördülékenyebben ment.  A 250-es típusból nem túl sokat, mintegy 1800 darabot adtak el 1951-ben, a meglehetősen borsos árú motorkerékpárok akkoriban igen ritkaságszámba mentek. A leírásban több más érdekesség is olvasható, így többek között az is, hogy miként turbózták fel az eredeti motorblokkot, hogyan vált képességeinek, kinézetének és komfortjának is köszönhetően gyakorlatilag itthon teljesen piacvezetővé és népszerűvé. A szocialista gazdaságra jellemző központi irányítás hátrányaiból fakadó „ipari balladáknak” is mondható balkanyarokat pedig ma már inkább megmosolyogjuk, bár apáinktól, nagyapáinktól még hallhatunk felszálló sóhajokat, egy-egy be nem teljesült álom alapján a márka említésekor. A kötet elolvasása elsősorban is nekik ajánlott, de a retrora erősen fogékony fiatalabb generáció számára is bizonyára nagy kincs lehet a kötet.