Ha engem kérdeznek, biztos nem haverkodnék magammal, ezt szögezzük le elöljáróban - így kezdi Lovas András a portrékönyvet, melyet Lévai Balázs írt. A „Lovasi – Idáig tudom a történetet” című kötet szinte mindent elárul Lovasi Andrásról.

Vajon igaza lenne a Kispál és a Borz és a Kiscsillag zenekar énekes, basszusgitáros dalszerzőjének? Tényleg egy kiállhatatlan figura a lá Woody Allen? Az 1967-ben született alkotó nemcsak a hazai rockzenét forradalmasította zenésztársaival, de nemzedéke lelkületének értő megzenésítője, megverselője. Azon túl számos filmes produkció zenéinek kreálója, szereplője. Emellett példakép, szövegvilágát, habitusát utánozzák, külön kategóriát jelent. Nekünk – ahogy kedveljük, értjük, azaz érteni véljük – nem kérdés, miért kell egy 47 éves embernek megírnia élete történetét. Lovasi András alapon egy kissé punkos, izgága fazon, aki kimagaslóan jó dalszövegeket és verseket tud írni, a hozzávaló muzsikával együtt. Ugyanakkor még is van benne valami intellektuálisan tipikus, amire talán pár évtizede azt mondjuk itthon, hogy „a nyughatatlan, folyton kérdező magyar értelmiségi”, ilyen művészgyerek, elvont, stb. Pedig Lovasi egyszerűen közelíti meg az életet – mindig bonyolítani kell, ennyi a recept. A portrékönyv remek vonalvezetéssel és még inkább kiváló hanglejtéssel, hangulati tónussal viszi végig az iskolai kötekedőből városi forradalmárrá vált basszusgitáros-énekes rock ikon történetét, ahogy ő látta, érezte. És persze rendkívül izgalmas a belső emléktárból felelevenített életút mesélés, mert Lovasival sokat foglalkoztak már a szaklapok, a vezető napilapok publicistái, a tévé, a rádió, meg aki csak érte, de mégsem tudták elég jól sose visszaadni lényegét.
Lovasi a kötetben nemcsak magáról, felnőtté válásáról, családi, baráti, szerelmi  viszonyairól, szakmai, zenészi, filmes dolgairól vall, de jó értelemben szépen „magával rántja” saját generációját a tükör elé, ahol mindent végigmutat. A korai éveket, a rendszerváltás előtti nyűglődéseket, lázadozásokat, és persze az 1990 utáni legerősebb éveket, a Kispál és a Borz, a későbbi Kiscsillag legszebb éveit, koncertturnék, családi mizériák, barátságok, szerelmek érzelmi és történeti megatonnáit.
Nem nehéz Lovasi Andrásért rajongani, de nehéz róla komolyabb összegzést elmondani, így ezt most maga teszi meg helyettünk.  A fordulatos alkotói – és magánéleti pályafutást számos ok-okozati fejtegetés valamint autentikus fotók illusztrálják, de az olvasmányos, hihetetlenül személyes és pimaszul gördülékeny történetírása olvasása közben úgy érezhetjük, Andrással együtt ülünk a Zöld Pardonban egy-egy pohár bor mellett és csak mondja és mondja és mondja.