Augusztus 3-áig lesz Esztergomban Bródy Sándor vándorkiállítása. A 19 .század végének, és a 20. század elejének jeles írója, publicistája egy különleges tárlaton mutatkozik meg a ma emberének, a születésnap 150. évfordulója alkalmából.

A kiállítás méltó helyen, egy amúgy is sokat látogatott, csodaszép várban, az esztergomiban kapott helyet. A Duna fölé magasodó királyi lakhely lovagtermében egy hónapon át nézhetjük meg Bródy Sándor relikviáit. A magyar irodalom egyéni hangvételéről híres és a régi klasszikusokhoz – többek között Jókaihoz és Zolahoz–  stílusban és művészi körültekintésben hűséggel hasonlító alkotó végül mégis más nagyok előképe lett. A Bródy 150 kiállításon is mindez nyilvánul meg, a korabeli levelekből, az alkotóval kapcsolatos dokumentumokból, újságcikkekből kiderül, hogy „miféle ember is volt ez a Sándor”, aki nem lett a magyar pantheon csúcstagja, de mindenki, aki kortársaként annak számított, merített tőle. Így követte őt életében és művei alapján a deviáns és zseniális Ady, az ezer színnel mesélő Krúdy, a nagy regényeket bajsza alól eldörmögő Móricz vagy a példaképnek született Molnár Ferenc is. Az irodalomtörténeti tárlat így sajtó- és színháztörténeti is egyben, ez utóbbi az Esztergomi Várszínház évadnyitójául szolgáló tárlatmegnyitó miatt kerül előtérbe Bródy színműveivel az élen. Külön tablót kaptak a kiállításon azok az anyagok, ahol Bródy Sándor nem kevéssé legendás művészi, bohém, mi több, szerelmi kalandokban és a korabeli dzsentri miliőben telt kedves és művészi epizódoktól hemzsegő életszakáról tájékozódhat a közönség. Izgalomban tehát nincs hiány, Bródy ma is aktuális és léleknek örömöt, az arcnak némi pírt is adományozni képes.